• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • AttilaFK

    Kieselbach Galéria – KKETTKA, Budapest, 2022, 454 oldal

    Szöveg: Götz Eszter

    Az ezüstmetál borítók és a közéjük fűzött fekete szélű, gerinc nélküli laptömeg első látásra inkább varázsdoboznak tűnik, mint könyvnek. Valójában ez is, az is, ami közelebbről magyarázatot ad önmagára, hiszen F. Kovács Attila építész, designer, díszlettervező, képzőművész rendhagyó életműve rendhagyó formát kívánt.
    Egy ilyen súlyú, ilyen sokféleképpen gazdag kötetet nem lehet lapozgatni. Bele kell merülni, személyes viszonyba lépni vele. Erről F. Kovács Attila is gondoskodik. Életének és pályájának eddigi eseményeit egy sodró lendületű, inkább élőszóban előadott performanszhoz hasonlító történetmesélés formájában vezeti elő. Az áradó szöveget fotók kísérik, felirat nélkül, de a szövegrészletekből mindent megtudunk, itt fölöslegessé válik a hagyományos könyvműfaj tartozékaihoz való ragaszkodás. F. Kovács személyisége és alkotói látásmódja mindig a formabontásból indul ki, ezúttal is ezt teszi.
    Építészként indult, majd film- és színházi díszleteket tervezett, közben kiállításokat és enteriőröket csinált, az asszamblázstól a vasból hegesztett képekig rendkívül széles skálán dolgozott. Makovecz Imrét vallja mesterének, de tíz év után szakított vele. Az utóbbi időben tetoválásokat tervez, és az Instragrammal is foglalkozik. Dolgozott Hollywoodban és Európa sok nagyvárosában, tervezett loftlakást és múzeumokat, sárkányembert és ufo-bútort, a hetvenes években avantgárd képzőművészeti fesztivált rendezett, a kétezres évek múzeumi tereiben pedig az elnyomó hatalom megnyilvánulásainak adott szürreális, mégis pontos és mélyen átélhető téri kifejezést. Mítoszokat keresett és épített, felhasználva a szabadkőműves rituáléktól a cigányság kultúrájáig mindent, amivel találkozott. A kötetben idézi Beke László, Keserü Katalin, Makovecz Imre és sok más méltató vagy kritikus sorait, de minden egységben a saját szövegek dominálnak. F. Kovács totálisan kitárulkozik az olvasónak, nem csiszolgatja a véleményét – nem „rendezi sajtó alá”, hanem kimondja, leírja és ezernyi képpel köríti. A megjelenésében, tartalmában és eszköztárában egyformán unikális kötet így valóban varázsdobozzá válik: egy rendkívül öntörvényű művész tezauruszává, aki van olyan bátor, hogy őszintén megmutassa magát.