Kabinláz

Hello Wood tábor, Csórompuszta, 2018. július 7–16.

Szöveg: Zsoldos Anna
Fotók: Bujnovszky Tamás

A Hello Wood idén hatalmas és meglehetősen rizikós feladatot vállalt: a tábor 10 napja alatt a diákokból álló csapattal felépíteni hét, lakhatásra is alkalmas házat. A program a „Cabin Fever” nevet kapta, és ahogy az előző alkalmakat, ezt is egész évnyi intenzív szervezői munka előzte meg.
Az idei tábor a kisház-építés nemzetközi építészeti divatjának hazai népszerűsítésre tett kísérletet. Az idei tábor léptékében is, komplexitásában is kivételes. A szervezők nyílt építészeti pályázatot hirdettek hat kisház megtervezésére, melynek pályaműveit nemzetközi zsűri bírálta el: Markus Bader (Raumlabor, Berlin), Theodore Molloy (PUP Architects, London), Salvatore Peluso, a Domus magazin szerkesztője, valamint Javier Villar és Mészáros Máté építészek a tokiói Kengo Kuma & Architects-től. A Hello Wood a pályázat meghirdetésével egy időben a nyári egyetem koncepciójának szellemiségét és filozófiáját hirdető, manifesztum-szerű felhívó szöveget adtak közre, amely rengeteg kérdést és problémát vetett fel a szociális építészet, a minimum élettér, természet és építészet témáival kapcsolatban. Erre adott válaszként születtek meg a pályaművek, és így született a hét kisház terve: a cseh H3T architekti szállítható „Vertical Cabin”-ja, a svájci Frundgallina 12 méter magas „Treehouse”-a , az olasz ZarCola „Ziggurat Delivery” elnevezésű cabinja, az argentin iR arquitectura részekre szedhető, napenergiával működő passzívháza, a „Cabin modules”, a Hello Wood építészeinek „Grand cabin clubja”, a spanyol Josep Garriga+ OfficeShophouse „I am monument” nevű építménye és az AU workshop és Lőw Márton közös „Hello Wool” gyapjúháza. Nem csupán a tervezők, vagyis a projekt vezetők kerültek versenyhelyzetbe, hanem a hozzájuk csatlakozó diákok is. Utóbbiakat portfóliójuk és tapasztalataik alapján választották ki világ minden részéről, s tanulmányi érdemeik, szociális hátterük szerint támogatásban is részesülhettek.
Csóromföldén az elmúlt három év táborai során kiépült a Project Village. Létrejött egy nagy közösségi aula, konyha, mosdók és a résztvevők szállásai, s ehhez járultak a nyarak további fejlesztései. A falunak saját urbanisztikai képe volt, központi térrel, közösségi építményekkel, s ezeket összekötő ösvényekkel. Az idei évvel ez a folyamat egy kitérőt tett: a korábbi építmények helyét a most megépült cabinok vették át, amelyek aztán elkerülnek a helyszínről, mert értékesítik őket. Az elkészült kabinok a Művészetek Völgye alatt mint élő katalógus, bejárhatóak voltak. A házak legtöbbje minden lakhatási funkciót ellát, nappalija, fürdője, konyhája, több hálószobája is van. Komplexitásuk ambivalenciája, hogy túltervezettek, hiszen az egész kabin-láz alapfilozófiája a Rousseau-féle „ki a természetbe” gondolat mai újrsértelmezése. Elzárkózás helyett nyitni, egy minimum teret létrehozni, ami csak védelmet nyújt a természetben, s nem komfortot. Hasonló foglalkoztatta az 1930-as években a magyar építészek egy részét a balatoni nyaralóépületek megreformálása kapcsán.
Az épületek alapvetően fából készültek, üveg, bádog, plexi és előregyártott elemekkel kombinálva. Az egyik legnagyobb alapterületű a Hello Wood saját tervezésű kabinja, amely formavilágával a hetvenes évek balatoni nyaralóinak esztétikáját idézi meg. Hatalmas üvegportálja mögött az egész belső átlátható a külvilág számára. Vele szemközt áll a cseh építészek rakéta formájú Vertical Cabinja, amely vízszintes helyzetben nagy kerekein szállítható, felállítva többszintes, lakható torony, a szállíthatóság miatt beépített bútorokkal berendezve. Az argentin iR arquitectura zöld energiával működő passzívháza, a „Cabin modules” követi a leghagyományosabb „ház” formát. Egyetlen terét a funkciók osztják konyhasarokra és nappalira, falfelületét beépített szekrények borítják, a hálófülkék leválaszthatók. Ablakként és ajtóként átlátszó plexiburkolást kapott, amitől nagyon világos. A terület szélén áll a svájci Frundgallina 12 méter magas „Treehouse”-a, ez kevésbé koncentrál a lakhatásra, noha van hálórésze; inkább egy erdő közepén álló menedékház, ahová be lehet húzódni. Az olaszok „Ziggurat Delivery” nevű, kétszintes, hőszigetelt lakja évszaktól függetlenül használható. Josep Garriga és az OfficeShophouse egy előző táborbeli projektet folytatott, a lábazatra állított építmény nyitott közepén lépcsők visznek fel a tetőig.
A fa öregszik, színe változik, idővel nyomot hagy rajta a természet. Az AU workshop egyszemélyes építménye ezt a változást jelenítette meg. Lépcsőzetes bádogtetővel fedték le, fala két réteg gyapjú, ami nem tud érintetlen maradni a környezeti hatásoktól: bogarak költöznek majd bele, a gyapjú színe és illata is elváltozik. A természet rendjébe tagozódik, a pozitív amortizáció jeleit mutatja fel. Ez az egyetlen kabin, ami önmagában is teljes, Nem igényel berendezést, elég magunkra zárni az ajtót, s elbújni benne. A gondolat és az érzések tere, nem a cselekvésé, egyedüllétre tervezett, önvizsgálatra, kontemplációra késztet, de nem magányra ítél, mivel az épület gyapjú anyaga melegséget és gyengédséget áraszt, animálissá teszi az élettelen épületet.
A kabinok magukon hordozzák az építésből származó esetlegességet, a tervek változását s a befejezetlenséget is, ami egészen személyessé teszi az alkotásokat. A hibák valójában a tanulás folyamatát tárják fel, az építés metódusát, amit kizárólag a kétkezi munka során lehet átadni. A Hello Wood nyári egyetemének éppen ez a célja.