Kotsis Iván érem 2019: Golda János

Magyar Építőművészek Szövetsége, 2019. december 17.

Szöveg: Czigány Tamás
Fotó: Fazekas Ildikó / MÉSZ

A Kotsis Iván-érmet 1989-ben alapította a Magyar Építőművészek Szövetsége a névadó tanítványai és tisztelői javaslatára. A kitüntetést évente osztják ki egy szakmai kuratórium javaslata nyomán, a szakma „fair play” díjaként, oktatóként és tervező építészként is kiemelkedő minőségben tevékenykedő szakmabeliek részére. A kuratórium döntése alapján 2019-ben ezt az elismerést Golda János építész kapta meg. Az alábbiakban Czigány Tamás laudációját közöljük, amely a 2019. december 17-i díjátadó ünnepségen hangzott el, a MÉSZ dísztermében – a szerk.

„A Magyar Építőművészek Szövetségének Elnöksége az etikai alapokon álló, építészeti alázattal folytatott szakmagyakorlása, valamint magas színvonalú oktatói munkássága elismeréséül Golda János építésznek Kotsis Iván Érem díjat adományoz.“
A díszoklevélen szereplő megfogalmazás tömör és pontos. Golda János építész 42 éves munkássága, építészeti alkotó és oktatói tevékenysége önmagáért beszél, szakmai élete minden állomásának felsorolása messze meghaladja e méltatás kereteit. Ezért nem is kezdek bele, gazdag életműve, alkotásai, közéleti szerepvállalása és számos díja egy kattintással mindenki számára hozzáférhető.
Sokkal fontosabb számomra – illetve remélem mindannyiunk számára – itt és most, János személyisége: a „GoldaJanó“. Szerencsések vagyunk, kezünkbe vehetjük Somogyi Krisztina kitűnő és szép könyvét Golda Jánosról, melyben az építész saját szavaival vall életéről, munkáiról. Ehhez szeretnék most hozzátenni néhány személyes adalékot.
Jánost a Mesteriskolán ismertem meg, de közelebbi kapcsolatba az induló győri építészképzés révén kerültem vele. 2003 óta főállású munkatársa és ma is aktív, meghatározó oktatója a Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékének. Közös óráink, beszélgetéseink és hallgatásaink során rajzolódott ki a kereső, gondolkodó, közösségben élő ember képe, derűt sugárzó egyénisége. Sok-sok kép villan be az együtt töltött 16 évből. Alkotóhetek láza, végtelen konzultációk, diplomavédések, viták, nagy nevetések. Sokszor adott számomra is erőt türelmes törődése a különböző okok miatt kevésbé eredményes hallgatókkal. Műveltsége, örökös kíváncsisága, legendás empátiája például szolgálhat mindannyiunk és a következő generációk számára.
Végül Golda János szavait idézem a portrékönyvből: „Ragaszkodjunk a kérdezés jogához. Saját kérdéseinkre keressünk igaz és jó válaszokat. Nyitottság, figyelem kifelé és befelé.“ Kívánok ehhez további erőt, gazdag éveket.