Függőkert Buda fölött

Gül Baba türbe, Budapest

Építész: Mányi István
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Hajdú József

Buda egyik legszebb pontja a Rózsadomb keleti lejtőjén, a Turbán utca és a Mecset utca között nyíló kis kilátóhely, ahol ötszáz éve egy török dervis nyugszik. Hosszú hányattatás után úgy tűnik, Gül Baba sírhelye most végre elnyerte legszebb formáját: a magyar és a török állam közös vállalkozásában a türbe és a környező park nemcsak szépen megújult, de egy új közösségi-kulturális funkciójú térsorral is kiegészült.
Kevés törökkori emlék maradt épen Budán, és ezek között is kivételes értéket képvisel ez a síremlék, mivel az iszlámnak egészen korai szent helyei közé tartozik. Gül Baba a városi legendával ellentétben korántsem a rózsáit boldogan nyesgető, költői lelkű apóka volt: 1541-ben a Budát elfoglaló török hadsereggel, a bektasi dervisrend harcos tagjaként érkezett, és a város bevétele után három nappal – éppen a hódítást ünneplő hálaadó szertartás alatt, melyet a gyorsan dzsámivá alakított Nagyboldogasszony (ma Mátyás) templomban tartottak – elhunyt. Gül Baba türbéje már 1543-ban megépült, és mellette rövidesen létrejött a dervisrend kolostora, az itt élők tartották rendben a türbét és környékét, fogadták a szent nyughelyéhez érkező zarándokokat. A türbe túlélte Buda ostromát; a jezsuiták kezébe került, akik barokk ízlés szerint kápolnává alakították, fémborítású kupoláját zsindelyesre cserélték, és ovális ablakokat vágtak rajta. A 18. század végén a város, majd egy budai polgár tulajdonába került. Végül Wagner János építész vette meg az ekkor még szőlővel borított domboldalt, a türbével együtt, azzal a feltétellel, hogy biztosítja a sírt látogató zarándokok bejutását. 25 éven át, egészen 1904-ig építgette itt azt a pompás neoreneszánsz villát, amelyet két saroktorony és köztük a dunai panorámára néző oszlopcsarnok díszítette, a tetején szobordíszes sétálóterasszal. A villa körülfogta a török síremléket. Az 1900-as évekből fennmaradt néhány fotó, amelyen ez a különleges kompozíció a maga teljes szépségében látható, előtte a zsindelyfedésű türbe, tetején a csillogó félholddal.

Vezető építész tervezők: Mányi István, Mányi Dániel – Mányi István Építész Stúdió Kft.
Építész tervezők: Kardos Gábor, Szontágh Zsófia Réka
Építészeti előzmények, konzultáció: K. Pintér Tamás
Belsőépítészet: Stúdió-G Bt., Gergely László
Akadálymentesítés: Kormányos Anna
Büfétechnológia: Design Stúdió Kft., Kuruczné Gizella
Épületakusztika, hangosítás: Kotschy és Társai Kft., Kotschy András
Gépészet: Deák Arch’ Design Bt., Deák Anna
Erősáram: Kapitor György és munkatársai – SMG-SISU Budapest Kft.
Gyengeáram: Csányi István – Kvinterv Bt.
Felvonó: Szabó Tamás – iX Lift Kft.
Kert- és tájépítészet: Andor Anikó és munkatársai – Land-A Kft.
Közlekedés: Rhorer Ádám és munkatársai – Közlekedés Kft.
Külső közmű: Szigyártó Gábor, Tóbiás Lajos – SMG-SISU Kft.
Kültéri vízgépészet: Rilti Kft.
Statika: Szabó Lajos, Molnár István, Schnieder László – Du-Plan Kft.
Talajvizsgálat: Petik Árpád – Petik Kft.
Tűzvédelem: Optomm Kft.Csuba Bendegúz
Szigetelés: Vaszari Miklós – Méhes-Renoszig Kft.
Üvegművészet: Köblitz Birgit
Fémrestaurálás: Csányi Szabolcs képzőművész
Kőrestaurálás: Kőfalvi Vidor, Kőfalvi Levente
Farestarurálás: Kóbor Zsolt, Zágoni Péter
Restaurátori felügyelet: Makolcsi Gizella restaurátor
Művészettörténész szakértő: Lászay Judit
Díszkovács munkák: Herédi József
Egyedi tégla padlóburkolat: Schweiczer Róbert kreatív kézműves vállalkozó
Régészeti felügyelet: Budapesti Történeti Múzeum
Kőmegmunkálás: LAKI Épületszobrász Zrt.
Megrendelő: Budapest Főváros II. kerületi önkormányzata, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.
Generálkivitelező: ZÁÉV Építőipari Zrt.
Lebonyolító, műszaki ellenőr: Consultant Mérnök Iroda Kft.