Csendesség

A csend szerepe a kortárs szakrális építészetben

Szöveg: Schneller István

schneller1

A csend vagy csendesség kitüntetett szerepe a kortárs szakrális építészetben a világunkban ható többféle erő együttes jelenlétének következménye. Nem kizárólag a ma egyre divatosabb csendkápolnákra gondolok, hanem mindazokra a templomokra, kápolnákra, amelyek tudatosan támaszkodnak a csendesség erejére.
Fontos megjegyezni, hogy kortárs alatt nem a legújabb építészetet értem, hanem lényegében az elmúlt száz évet, a korszakválasztó első világháború máig, vagyis az 1914–2014 közötti időszakot, hiszen ebben a száz évben zajlott le a művészetek forradalma, amely korunkat meghatározza. Elég, ha magunk elé idézzük Jan Kott Kortársunk Shakespeare című alapművét, ha szeretnénk megvilágítani, miért tekinthetünk egy viszonylag tágabb időszakot az építészet világában kortársunknak. Különösen így van ez a szakrális építészet területén, hiszen ebben az időszakban indult el és erősödött fel a hagyományos történeti építészeti stílusokkal való szakítás a templomépítészetben.
A csendesség kitüntetett szerepe több komponens eredőjeként áll elő a szakrális építészetben, s nem vezethető le csupán az építészet önfejlődésének folyamatából, például a modernista építészet eszköztelenségre való törekvéséből. Súlyozás nélkül az alábbi összetevőket szeretném felvázolni:
– vallások közötti párbeszéd, de különösen az ökumené folyamatának erősödése;
– a vallás(ok) jelenében és jövőjében a misztika, a kontempláció szerepének növekedése;
– a szakralitás és a művészet legújabb kori szétválásának és alkalmankénti egyesülésének következményei;
– az urbanizáció és a globalizálódó épített környezet, a „második természet” belső és külső „zaj” ártalmainak fokozódása;
– a kialakuló modern építészet önfejlődése, különösen a „tiszta művészet”, a „kevesebb több” és a minimalizmus irányzatainak hatása.
Mindezek a tényezők külön-külön is, de kölcsönhatásukban egymást felerősítve eredményezik azt, hogy a csend, a csendesség, az eszköztelenség, a kevés formai elem használata alapvetően jellemzi a kortárs s ezen belül is a nyugati kultúrkörhöz tartozó szakrális építészetet, s ennek a folyamatnak csak alesetei az ökumenikus jellegű meditációs terek, csendkápolnák.