Makovecz 80

Nemzetközi konferencia
Vigadó, 2015. november 23.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Magyar Művészeti Akadémia, Szöllősi Mátyás

makovecz1

A konferencia hivatalos címe: Makovecz Imre munkásságának nemzetközi hatása és megítélése. Ezen a konkrét témán túl az esemény az emlékezés és a Vigadó egyik reprezentatív termének névadó ceremóniája is volt. A 2011-ben, éppen négy éve elhunyt építész, közéleti ember a konferencia napján lett volna 80 esztendős. A kettős tartalom a zsúfolásig megtelt ünnepi térben egyértelműen azt üzente: az életmű sem szellemi értelemben, társadalomformáló hatásában, sem az oeuvre megépült házainak vonatkozásában nem tekinthető befejezettnek.
Fekete Györgynek az építész jelentőségét méltató, személyiségére emlékező emelkedett szavai után a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Szabó Marianne textilművész, Makovecz Imre özvegye leleplezték az alkotó Csikai Márta szobrászművész által készített bronz mellszobrát – ezzel a gesztussal egyben megtörtént a Vigadó Makovecz termének ünnepélyes átadása is. Majd sor került dr. Kováts Flórián, az MMA első főtitkára emléktáblájának (szobrász: Pató Róza) felavatására. Ezután – és majd a megszólalók között többször – Bartók Béla zenéje szólalt meg, koncert színvonalú előadásokban.
Elsőként Martin Drahovsky szlovákiai építész magyarul bevezetett előadása következett, aki vetített képekkel illusztrálta a magyar és a szlovák organikus építészet csaknem negyven éves történetét. Markku Komonen, a finn építészeti múzeum egykori igazgatója felidézte az ugyancsak több évtizede közte és Makovecz Imre, illetve családjaik között szövődött barátságot, és az általa az Alvar Aalto Múzeumban rendezett – a nemzetközi térben első ¬– magyar organikus kiállítás történetét.
Jonathan Glancey a „séta az erdőben” metaforával összefoglalt, aktuális építészeti analógiák vetített képeivel is érzékletessé tett gondolatsort, Makovecz építészetének forrásait és ma is élő hatását prezentálta – vastapsot kiváltó, negyven éve töretlen szenvedéllyel.
Az ülések egyik levezető elnöke, Makovecz Pál karnagy a Makovecz Imre Alapítvány nevében a konferencia egyik témájaként vezette fel a Szent Mihály-templom tervezésének pillanatnyi állását, és a megvalósítás esélyeiről is szólt. Nem hallgatta el a legmagasabb egyházi körből érkező méltatlan kritikákat sem – egyben az azokra érvényes ikonográfiai válaszokat is megfogalmazta.
Nagy Ervin, Makovecz Imre legközelebbi munkatársa azt a nem akadályoktól mentes utat tárta a konferencia hallgatói elé, amelyen a felső-krisztinavárosi templom megvalósításáért küzdők járnak ugyancsak szenvedélyesen, és a tavalyi Vigadó-beli emlékkiállításra készített tervek és modellek diasorozatával érvelt a templom megépítése mellett.
A küzdelem sikerének reményét Kelf Treuner drezdai és Jordi Bonet barcelonai – a Freuenkirche és a Sagrada Familia – templomok befejezését, illetve újjáépítését bemutató előadásai fejezték ki. A német előadó a drezdai angolszász bombázás egykorú rettenetes képeivel a túlélő hívek eltökéltségét és a német mérnöki precizitás, szervezőerő összefogásának hihetetlen energiáit állította szembe – beleértve ebbe az erre reagáló pénzadakozás bel- és külföldi (pl. brit) szférákból nem várt, felemelő áradását. A barcelonai előadó megrendítő képi erővel beszélte el, hogyan semmisítette meg a polgárháború Gaudínak az épülő katedrálisban működő műtermét, benne a terveket, maketteket. És hogy ennek ellenére az építés eszméje minden katalán emberben erősen megmaradt. A párhuzamot a maradéktalanul hallgatóság átélte. Ezt az általuk felmutatott vezérfonalat az ünnepi konferencia gyakorlati eredményének tekinthetjük.