Székforgató – Újabb kutatások a térről

A képzetTtársítás csoport előadása, Miskolc, 2012. 12.13.

Szöveg: Miskolczi Ernő
Fotók: Kiss Tanne István

Talán szerencsésebb gyorsan átlapozni a „tér” címszót a Wikipédiában, mert a laikus elme a galaxisklaszterek által kifeszített tér modellrajzánál elborzad. A körénk görbülő tapasztalati világ behúzódik a fizika, a szuperszimmetriák, a húrelmélet mögötti sötét sarokba.
A neurológia nem is olyan régen kezdte leírni a rezonancia és az intuíció jelenségét. Talán tudjuk, hogy mitől válaszolunk akaratlanul is cselekvéssel a másik ember mozdulataira, arckifejezésére. Az agyunkban hol találhatók azok a hálózatok, amelyek ezeket a működéseket beindítják, vagy csak végiggondolják. S bizonyosan azt is vizsgálják valahol egy tanszéken, hogyan rezonálunk akaratlanul is egy tér megtapasztalására.
A képzetTtársítás nevezetű szabad összművészeti társulat ilyen kísérleti intézet: a tér megtapasztalásának rezonanciáira és intuícióira szerveződött. A produkció létrejöttének első mozzanata, hogy a társulatvezető bejárja a választott teret: lépése-lélegzése lelassul, ha a terem az ünnepélyességet sugallja, mozgása nyitottá-kalandozóvá válik, ha a terek egy másik füzére így hívja magával. A megtapasztalás érzéki együttesét annak elemeire bontása követi: mozgások, zeneiség, szavak, vizuális elemek. Így adódnak anyagminőségek, ritmusok, színek, így adódik a soron következő produkcióhoz költő, táncos, zenész, képzőművész. Az összeszerveződés szakaszában minden résztvevő a maga intuitív jelenlétét osztja meg a többiekkel, rezonanciákat keltve. Kapcsolatok, gondolatok, műfajközi formák keletkeznek. Az egymás felé fordulások egy mag köré, egy kulcsszó köré rendeződnek, a produkció címet kap. Aztán a kibomló improvizációknak helye lesz a dramaturgiai vázlatban.