Zalotay 80 – Közeli és távoli párhuzamok

Építészet-fenomenológiai vizsgálódások

Szöveg: Sólymos Sándor

Szputnyikmegfigyelő-állomás, Szombathely, 1968, 1973

Zalotay Elemér munkásságáról 2005. november 9-28. között kiállítást láthattunk a Hajós utcában, az N&n galériában. Erre a kiállításra jelentős rajz és fotóanyagot gyűjtöttek a kiállítás kurátorai már 2005-ben. Idén, amikor Zalotay Elemér 80. születésnapját ünnepeljük, a Fugában Zalotay életművének bemutatására, munkássága értékelésére a 2005-ös anyag bővített változatából rendeztek kiállítást. Az idős mester tiszteletére rendezett szimpóziumon az ünnepi alkalomra felkért előadók értékelték, illetve méltatták az életművet.
Az előadással a célom nem is annyira Zalotay munkásságának, vagy terveinek ismertetése volt, mint inkább az életműnek és Zalotay törekvéseinek a kor építészetében való elhelyezése, a helyének kijelölése a kulturális értéktérben, a kortárs építészeti analógiák elemzése révén.
Röviden, csak címszavakban érdemes az életművet is áttekinteni.
Zalotay Elemér 1932. október 30-án, született Szentesen. 1957-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1962-ben az Interbuild folyóiratban a Corb plus című cikkében ismertette az általa kidolgozott szalagház-koncepciót. A terv, Le Corbusier „egyesített lakóegységek” ötletének hatására – de túllépve a francia mintán – a kor divatos „megastrukturáinak” elvét követte és hatalmas kollektív lakóházat (80.000 lakos számára) javasolt az óbudai Duna partra. Zalotay igyekezett bizonyítani a terv gazdasági és szerkezeti realitása mellett annak közösségteremtő erejét is. A koncepciót szakmai és laikus közönség előtt is többször vitatták, film is készül róla (Kovács András Nehéz emberek című sorozatának részeként). A „rendszer” végül a „tömeges lakásigény” kielégítésére hivatkozva a szovjet házgyárak mellett döntött. Zalotay mindenfelé falakba ütközött és tevékenysége ellehetetlenült.