Az európai modernizmus meghökkentő manifesztációja a Titó nevéhez köthető építészet, különösen a kommunista ideológiát is maradéktalanul befogadó egykori Jugoszláv tagköztársaságban, Szerbiában. A 20. század második felének hivatalos jugoszláv művészete ötvözte a késő modernizmus politika felett álló semlegességét az erős hatalmi ideológiával…

A bolognai folyamat radikálisan átalakította a magyarországi építészképzést. 2006-ban kezdte meg tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán az első évfolyam a kétciklusú képzés BSc alapszakán és az Építész osztatlan ötéves szakon. 2008-ban öt szemeszter után eljött a szakirány-választás ideje: tervező és műszaki szakirányok közül választhattak a hallgatók.

A Kiskomplex tantárgy a Középülettervezési Tanszéken az új (kétlépcsős) képzési rendszerben a tervezési szakirányra felvett – a tanulmányaik során eddig 6 szemesztert elvégzett – 30 hallgató számára adott egy félévre szóló tervezési feladatot. Elsődleges célja, hogy a „Komplex tervezést” és a Diplomatervezést megalapozza.

A tervező, Hrabóczki Sándor 1932-ben született Monokon. Kőművesként szerzett segédlevelet, majd egy miskolci tervezőirodában dolgozott műszaki rajzolóként, majd szakérettségit tett a kecskeméti építőipari technikumban. 1954-ben vették fel a Műegyetemre, 1959-ben diplomázott, 2009-ben kapta meg az aranydiplomáját.

Jutta Görlich képzőművész és Peter Haimler építész családi otthonát Németországnak a cseh határszélhez közel eső településén, Viechtachban, egy 1840-körül épült parasztházban rendezte be. A ház a településtől távol áll és egyike azon hagyományos módon épített épületeknek, ahol az ember és a jószágok egymás közvetlen szomszédságában éltek.

Az Országház dunai homlokzatainak felújításával eltöltött tizenkét év alatt, a korábban elkészült kupoladob, az üléstermek tetőből kimagasló tömbjei és az északi torony kivételével, jóformán minden egyes kőelemmel kapcsolatba kerültünk. Nem tudok más olyan épületről a világon, ahol a felújítás ilyen módon folyna, évtizedekig tartóan, elemenként felmérve…

A pesti belső kerületek a rendszerváltás óta olyan átalakuláson mennek keresztül, amely – az építészeti környezet látványos változása híján – ritkán ötlik a szemünkbe. Terézváros lakossága az elmúlt két évtizedben harmadával csökkent. A jobb helyeken egész házak is lakók nélkül maradnak: bérirodaházak, bankszékházak, hotelek nyílnak.

A sétálóutca még nem „sétáló utca”. Az előbbi közismert példája a pesti Váci utca, az utóbbi tudtommal még nem igazán valósult meg, viszont tervek és elméletek formájában valamikor az 1960-as évek elején már körvonalazódott egyrészt a szituácionisták, másrészt az Archigram környékén.

A két tárlat az itáliai festészet nagy századait egyszerre idézi. Frankfurt 40 művét állítja ki, s hozzá 40-et olyan kortársaitól, mint Verrocchio, Filippino Lippi, Pollaiuolo. Itthon az itáliai piktúra 130 főművéből alig néhány Botticellié, a koncepció a (kor) művészet(ének) emblémájaként láttatja festészetét.

A DAM kiállítása a múzeum által immár harmadszor kiírt Német Építészeti Díj kitüntettje mellett az idén további 25 épületet mutat be. A német díj tervezőinek összetétele nemzetközi, ez a jelző azért is pontos, mert a német építészek tanulmányi hátterét és általuk „építészet-exportnak” titulált működési terepét is a globalizáció jellemzi.

2009-ben a magyar művészeti élet sokféleképpen dolgozta fel a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendőt. Ezek egyike volt az a nagyszabású vállalkozás, amelyet András Edit vezetésével a Ludwig Múzeum – bolgár és német társintézményekkel közösen – volt szocialista blokk videóművészetét tekintette át.