• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • 5lethalmaz

    Építészet világnapja az Ötpacsirta utcában

    Szöveg: Tatai Mária
    Fotók: Bujnovszky Tamás

    ’Architects are city changers’ – ezt a szlogent választotta az idén az UIA az építészet világnapjához. ’A world of inspiration in just one day’ adta hírül a WANAN rádió, azaz a World Architecture News.

    Ezen a nevezetes napon indult útjára a FUGA rádió, az első internetes magyar rádió is. A Fények és árnyékok címet kapta a már hagyományos Építészet hónapja rendezvénysorozat.1 Az Építészek Háza táján a legszembetűnőbb esemény kétségkívül az Építészek utcájának, az Ötpacsirta utcának az átrendezése volt.
    Többszörösen találó elnevezés az 5let utca (vö. többek között a fenti ’A world of inspiration in just one day’-jel). A két  végén áttört kulisszával egy napra lehatárolt – és így kvázi belsővé tett – utcában műanyag szalagokból szerkesztett  térfal-installációkat, egy fából készült átjárható építményt, kiállításokat és egy építő performanszot lehetett látni. Az installációkat hallgatók számára kiírt nyertes pályázat alapján 2 helyezték el, ám a szerény (és nem is mindig következetes) kialakítás sajnos nem tudott átütő élményt hozni a nagyon is karakteres – építészeti tagozatokkal, kövezettel, fákkal, utcabútorokkal élő – térben. A Múzeum utcához közeli végen a fából épített Térfolyosó – amelyet Vass-Eysen Áron és Debreceni Péter vezetésével készítettek a MOME elsőéves hallgatói – annál inkább: a szerkezeti egyszerűség jól párosult a határozott téralakítással, az átjárhatóság térélményt is adott. De egyben anyagszerűségről, technológiáról, fény-árnyék hatásokról is szólt az építmény. A másik építő akció, a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának téglakígyó performansza 3 ugyancsak megállította az arra tévedő járókelőket: a nap során folyton át- meg átépítették téglaműveiket a vándoriskolások, tér- és formaalakítási lehetőségek sorát mutatva fel ezzel. A performansz az esti gyertyás világításnál érte el a csúcspontot: a téglaházikóból kiszűrődő gyertyalángok szelíd fénye meghitt hangulatot kölcsönzött az egész utca-térnek, a ’világító kas’ tüzet rejtő-sugárzó központi objektummá vált. Több kiállítás is helyet kapott az utcában. A Tsunami Museum képei mellett a dunántúli vörösiszap katasztrófa és az újjáépítés dokumentumai sorakoztak tágas ritmusban elhelyezett fém állványokon, mintegy nemzetközi kontaktusba helyezve a magyar katasztrófát és az azt követő helyreállítást. E sorok írója szerint azonban az utca erős légkörében ’elvesztek’ a tablók, a téma inkább zárt (vagy legalábbis üresebb) térben megrendezett kiállítást igényelt volna.
    Ezzel szemben a Vándoriskola falufejlesztő munkájának dokumentuma jó, hogy itt (is) helyet kapott, bár kissé a falhoz nyomva, a tégla-performansz árnyékában. A tablók a Tolna megyei Murga község építészeti ’megragadásába’ (felmérésébe, értelmezésébe, továbbgondolásába) adtak betekintést. A bronzkorig visszanyúló múlttal rendelkező Árpád-kori falu nyomán felépült német-magyar községet, a – főleg a 18. századtól a 20. század elejéig kialakult, mára sajnos csak lepusztultságában látható – faluképet és annak építészetét lehetett megismerni a fotók, rajzok, építészeti ábrázolások segítségével. Egy valaha gazdag település képe rajzolódott ki az építészeti grafikák, szerkezeti ábrázolások és részletrajzok megtekintése nyomán. A kiállítás mindemellett nem csupán a szakmának szóló emlékeztető, bármely értő szemlélőnek sokat árul el a dunántúli falu múltjáról, közelmúltjáról, a benne felhalmozódott tudásról és a benne rejlő lehetőségekről. A műhelymunka példaértékű egy falu rehabilitációját előkészítő építészeti közreműködésre.
    Az építészek palotájának emeleti termeiben képzőművészeti egyetemisták kiállításai kaptak helyet. Kemenes Róbert Levente Szövedék című sorozata nyolc darab, 2010-ben készült nyomatból áll, amelyeken az egymásra írt szövegsorok sűrítésével-ritkításával alkalmazott technika segítségével világvárosok (például London, Budapest, Moszkva, Berlin) szimbólumokból sűrített sziluettjei rajzolódnak ki. A széleken kivehetővé válnak a szövegfoszlányok: A pénz az Istened, A reklám a papod, A pláza a templomod – olvashatjuk különböző nyelveken. A szöveg, a szöveg jelentése, az ábrázolás módja és a képek témája szerves összhangban áll egymással, egymást erősítik. Bár az egyértelmű jelentés közlése a didaktikusság határát súrolja, az összbenyomás az ábrázolás ötletessége és egyfajta finomsága okán mégsem visszatetsző, sőt maradandó élményt ad. Itt és most kiállítva átértelmezte, megkérdőjelezte, de meg is erősítette az ’Architects are city changers’ UIA mottót.
    Még számos program, díjátadások és kiállítások voltak az udvaron és a ház termeiben, például az 5 év – 5 ház, a V4-ek családi házai kiállítás, vagy a Pro Architectura-díjé, a MÉK-MÉSZ-diplomadíjé, és – szerényen, a Kós terem végében kissé túl szoros, katonás rendbe állítva – a mesteriskola XXII. ciklusának tervei a makettekkel. Volt még könyvbemutató (Építő játékok – kreatív építészeti foglalkozások gyermekek részére) László Tamás építész-polgármester-országgyűlési képviselő közreműködésével, vetített képeken lehetett látni a Mies van der Rohe-díjról készült dvd-ket, sőt még kortárs zene is megszólalt a Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában. A Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, építészeti és művészeti iskolák végül is rengeteg anyagot mutattak meg. Gazdag kaleidoszkópba tekinthettek bele az idelátogatók. Egységesebb jelrendszerrel, installációval lehetett volna talán kissé jobban összefogni a széles spektrumot. A jövőben pedig még nagyobb hírverést kellene csapni, olyat, amivel többeket – s nem csak építészeket – vonzhatnánk be az építészet utcájába.

    Jegyzetek:
    1 A Magyar Építészetért Alapítvány és a FUGA szervezésében
    2 Alkotók: Fekete Eliza Ticiána, Horváth Balázs (BMGE Építészkar)
    3 Csernyus Lőrinc vezetésével