Integrált örökségvédelem a Balkánon

Szöveg: Fogarasi Barbara

A Szent György templom belső freskói, Sztaro Nagoricsane, Macedónia

A délszláv háború nacionalista ideológiája nem csak emberi életeket követelt, hanem az etnikumoknak vagy vallásoknak teret adó épületek lerombolását is. A mecsetek, templomok, könyvtárak helyreállításával a hozzájuk tartozó csoportok identitása épül vissza. Az épületek újraélesztésével – az örök veszteségek visszahozhatatlansága mellett – elindul egy belső folyamat, az önbecsülés helyreállítása. Így válhat az épített örökség a megbékélés eszközévé.
Tíz évig tartott a brutális háború a volt Jugoszlávia területén. A délszláv egység Tito halálával kezdett megbomlani, szétesése a 90-es évek eleji zavargásokkal indult meg. Szlovénia gyorsan függetlenné vált, de a horvátországi és boszniai háborúk hosszan elhúzódtak, csak az 1995-ös daytoni békeszerződéssel zárultak le. Ezt követte a koszovói albán–szerb konfliktus, amit az 1999-es NATO hadművelet zárt rövidre, ekkortól az ENSZ erők máig jelen vannak az országban. Koszovó 2008-ban kikiáltotta a függetlenségét, amit Szerbia a mai napig nem fogadott el.
A háború és a függetlenedési törekvések kiindulópontja az etnikai és vallási különbségek voltak. A borzalmas eseményeket a mai napig döbbent értetlenség kíséri az egész Balkánon. A konfliktus leginkább a korábban békében élő vegyes kultúrájú és vallású területeken éleződött ki, több helyen, például Srebrenicában, etnikai tisztogatásig fajult. Délkelet-Európa etnikai térképe – különös tekintettel Bosznia-Hercegovina területére – tíz év alatt teljesen átalakult, homogén etnikai tömbök kialakulását eredményezte. A helyzet mára a nemzetközi jelenléttel és figyelemmel stabilizálódott, ám – egy bosnyák kolléga hasonlatával élve – a végzetes baleset utáni műtétek a közvetlen életveszélyt elhárították ugyan, de a beteg még nem életképes. Bosznia-Hercegovinában rendkívül bonyolult közigazgatási rendszer alakult ki, érdemleges döntések ebben a felállásban nemigen tudnak megszületni.