Anonym Pince, Etyek

Építészek: Szövényi István, Szövényi Anna
Szöveg: Török Ferenc
Fotók: Hajdú József

A magyar borkultúra ősi és élő hagyományainak legszebb építészeti emlékei a borospincék. Tokaj, Villány, Csopak szőlőiben épült borpincék mellett a pinceszerek a magyar tájépítészet legragyogóbb példái. A pincék többsége nemcsak tároló hely, hanem a borkészítés, a borkóstolás bukolikus terei. Az etyeki borvidék műemléki értékkel bíró pinceszerei méltán sorolhatók a fenti értékek közé.
Szövényi István és Szövényi Anna által tervezett iker-pince a hagyományok megőrzője és újrateremtője. A tervezési feladat két szőlő parcella egyesítéséből fakadt. Az egyik telken álló öreg pince mellett szükségessé vált egy új pince építése. A koncepció lényege: a meglévő, hagyományos pince oly módon történő kiegészítése, hogy a bővített ház építészeti egységgé nemesüljön, és a régi, valamint az új borkészítés – tárolás folyamatos útvonalon, „borsétán” bemutatható legyen a pincelátogatók részére. Ugyanakkor kulturált vendéglátásra, borkóstolásra adjon lehetőséget.
Az eredmény a tájjal tökéletes egységben lévő iker-pince, amely a hagyományok megőrzése mellett egyedi módon újraértelmezett borkultúra bemutatását teszi lehetővé. A terv az ősi pincedomb és az újonnan létesített pince szellemes, „hídszerű” összekapcsolásával egy nagyszerűen működő funkcionális rendszert hoz létre a tájjal való harmonikus egységben. Az épületrendszer a borászat és borkészítés teljes munkafolyamatát mutatja be, gazdag, változatos, átjárható térsorokkal. Az épület(ek) földszintjén a kiszolgáló terek, emeletén a vendéglátás, a borkóstolás tájra nyitott körpanorámás tere helyezkedik el.

Építészek: Szövényi István, Szövényi Anna
Statika: Tóth Zsolt
Épületgépészet: Tóth Gábor
Elektromos tervezés: Oszlánczi Sándor
Belsőépítészet: Petheő Tímea