Loki Stadion, Debrecen

Építész: Bordás Péter
Szöveg: Bán András
Fotók: Bujnovszky Tamás

Az épp elkészült és átadott debreceni Nagyerdei Stadiont járva három olvasat mindenképp kínálkozik. Az első az ilyen – alapvetően állami – beruházások létjogosultságáról, gazdasági és gazdaságossági, közsportügyi, szórakoztatási, véleményformáló és pszichés indokoltságáról. De ezen a gondolatsoron ne tovább: hisz mindenképp túlmegy lapunk s a szerző kompetenciáját. A második az adott helyről és kontextusról szól, Debrecenről, a legnagyobb magyar középvárosról, amely jól karbantartott város egésze mellett az utóbbi másfél évtizedben szimbolikus építések sorát kezdeményezte meglehetősen magas színvonalon.
Egy ilyen méretű város – ha lehetősége van rá – indokoltan dönt húszezres labdarúgó stadion létesítéséről. A hely kiválasztásában a szerencse a döntéshozók kezére játszott, hisz a legsűrűbb városszerkezet kiemelt helyén, a Nagyerdőben egy korábbi, lepusztult sportlétesítmény elbontása, ha feszesen is, de biztosította a területet. A város pozíciójának markáns megerősödése pedig egyáltalán nem sorolja a luxusberuházások közé a fociarénát. Azzal a döntéssel is egyet lehet érteni, hogy ha már létrejön egy ilyen mű, az magas technológiai és építészeti színvonalat képviseljen. Egy húszezres tér amúgy a város ügyeinek demokratikus megvitatására is elegendő lenne. Ám a stadion tömegszórakoztatási célzatú. A Pallas Nagylexikon szerint a ’panem et circenses ’a római nép kiváltsága volt a cézárizmus korában.
A harmadik, s itt egyedül helyénvaló olvasat: építészeti. A nagyszabású beruházásra Bordás Péter és építészcsapata kapott megbízást. A tervezők azon kihívással néztek szembe, hogyan egyeztetik össze a védett természeti környezet, a hagyományosan pihenésre való hely, a városi lét, a nagy és formálatlan tömegeket mozgató labdarúgómeccs, s az épülettől megkívánt szimbolikus megjelenés egymásnak feszülő kívánságait. Válaszukban egyfelől alapul vették a mai tömegszórakoztatás minden kívánalmát, a helyszínen és mediálisan átélhető spektákulum technológiáját. Ehhez fegyelmezett épületet rajzoltak a szűk hely maximális kihasználásával. Másfelől ezt a puritán térsort és arénát két látványos és két alig észrevehető szimbolikus gesztussal humanizálták. Az épülettömb egészéből egyetlen metaforát alkottak. A rendkívül vékony tartókon, „pálcákon” álló sétautakkal elemelték a földfelszínről, optikailag megfelezték a hatalmas tömböt. A jól látható részt pedig könnyed mozdulattal spirálisan fehér ponyvába burkolták, mintegy erdei lámpácskát, lampiont formálva belőle. Ez az, amit a nagyközönség érzékel, a high-tech sétautakat rögtön a megnyitó után birtokba véve. Ennek a formának van esélye, hogy a városi arculat markáns elemeként létezzen tovább.

Megbízó: Nagyerdei Stadion Rekonstrukciós Kft.
Felelős építész tervező: Bordás Péter
Generáltervező: BORD Építész Stúdió
Koordináló építésztervező: Benke Róbert
Építész munkatársak: Gulyás Róbert, Holovits Annamária, Mezey Tamás, Szabó Tímea, Szendrői Júlia, Tolvaj Tamás, Zih Kata
Gépészet: Hollókövi Zoltán, Farkas Sándor
Tájépítészet: Kuhn András – Gardenworks Táj- és kertépítész Iroda Kft.
Tartószerkezet: Dezső Zsigmond – Hydrastat Mérnöki Iroda Kft.
Generál kivitelező: „Hajrá Debrecen!” Konzorcium: HUNÉP Universal Építőipari Zrt. és Épkerservice Zrt.