Bálint Endre (1914-1986) művészete
MNG 2014. február 1 – május 11.

Bálint Endre: Itt már jártam valaha I., 1960

Az avantgárd egyik legjelentősebb festője, Bálint Endre születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítással idézi fel művészetét. Bálint festő és grafikus volt, de készített objekteket, fotómontázst, kollázst, monotípiát, írt verset, önéletrajzot. Eredeti és változatos életművét utoljára 1984-ben láthattuk. A 350 műből álló tárlaton Kolozsváry Marianna főmuzeológus-kurátor számos, eddig magángyűjteményekben rejtőzködő képpel is meglepi a publikumot. Teheti, mert édesapja Bálint barátja és egyik legjelentősebb gyűjtője volt. Bálint Endre látogatásai, művei a kurátor gyerek- és ifjúkora saját, belső élményei.
A Bálint képi-szótár, a kompozícióiban fel-felbukkanó titokzatos formák, alakzatok forrása egyrészt a szürrealizmus, az európai iskola időszaka, másrészt a sárospataki és a zsennyei alkotóházban létrehozott sajátos képnyelv. Bálint 1956 megtorlásai és magánéleti okok miatt emigrált. 57-ben induló 5 éves párizsi tartózkodása során új témákkal, műfajokkal kísérletezett. Az összevetés élményét kínálja az a középkori házgerendára festett 13. századi katalán munka, amely Bálint számára meghatározó inspiráció volt. Bálint párizsi műterme is segít megfejteni titkát – padlásszobáját archív fotók alapján rekonstruálták.
Honvágya 1962-ben hazahozta, itthon festői világa letisztulttá vált. De munkáiban az objektek világa is megjelent. Látványos Bálint használt, törött, kopott tárgyakból újjáértelmezett műveinek kvázi-oltára. Ugyanakkor a beteg tüdeje miatt a festéstől eltiltott alkotó élete végén ismét visszatalált a síkba, a kollázshoz.

Sz. Gy.