Miklóssy Endre (1942–2018)

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy életemben több mesterrel is összehozott a sors. Egyikük, Miklóssy Endre most távozott el közülünk. 1992-ben a Fővárosi Önkormányzatnál egy újszerű jövőkép-kutatást kezdeményeztem, hogy a bekövetkezett változásokat figyelembe véve mutassunk rá a város jövőbeli lehetőségeire. Második Millenniumnak neveztük el, a 2000. évre utalva, amely akkor a még elég távoli jövőt jelentette. Ennek során találkoztam Miklóssy Endrével, akit mint kiváló szakértőt ajánlottak. Nem csalódtam: közös munkálkodásunk szakmai életem csúcspontját jelentette.
A Fővárosi Önkormányzat megalakulása után nem sokkal döntés született, hogy az új helyzetben új fejlesztési koncepciót és rendezési tervet kell készíteni. A legjobb, legátfogóbb és legkorszerűbb szemléletű anyagot a VÁTI készítette Miklóssy Endre vezetésével, aki már akkor a tervezés és a nyilvántartás számítógépes támogatásán gondolkodott. A szakértők ezt tették az első helyre, a Főváros vezetése azonban nem vállalta fel, elvérzett a politikai harcokban. Kár érte, egy lehetőség veszett el.
A Második Millennium – Budapest jövőképei című anyag ezt követően készült el, olyan kiváló szakemberek, és bátran mondhatom, jelentős gondolkodók közreműködésével, mint Miklóssy Endre. Ő a csapat oszlopos tagja volt, amiről a fennmaradt anyagok és jegyzőkönyvek is tanúskodnak. A Főváros vezetése nagyra értékelte újszerű gondolkodásmódja miatt. Ezzel „vigaszágon” visszahoztuk a Miklóssy nevével fémjelzett komplex szemléletet. Mikor azonban az általuk is elfogadott elveket szembesítettük a gyakorlattal, kiderült, hogy jelentős korrekciókra lenne szükség. A városvezetés ezt sem vállalta fel, a munka folytatását – amiből egy igazán megalapozott városfejlesztési koncepció fejlődhetett volna – leállították.
Rengeteget tanultam tőle, korántsem csak a várostervezésről. Számos közösségbe jutottam el általa, a különböző népfőiskoláktól a Hamvaskörökig. Szellemi tanításának nagy részét mégis a közös sörözések során kaptam. Elképedtem, mi mindenről tud az élet legkülönbözőbb területein. E „kocsmaakadémia” számomra igazi beavatás volt. Tarisznyájából újabb és újabb írásokat húzott elő, amiből komoly gyűjteményem jött össze. Egy idő után elkezdtem rágni a fülét, hogy ne elégedjen meg a tarisznyával, gondolatait tegye közzé. Szerencsére megfogadta, és egymás után jelentek meg a könyvei. Nem csak szakmai témákról; szépírói munkássága révén az Írószövetség is tagjává fogadta. Betegsége megriasztott minket, de örömmel láttunk, hogy – megfogyva bár, de törve nem – folytatja művét. Ezután több rendezvényre is elkísértem, legutóbb a Műcsarnokba. Akkor láttam utoljára.
Miklóssy Endre a magyar és az egyetemes szellemi élet legnagyobb gondolkodói közé tartozik, Nietzsche, Jung, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor és társai panteonjába. Szellemi örökségét, szemléletét megőrizni és továbbadni kötelességünk.

Kolundzsija Gábor