Koloman Moser (1868–1918)

Allround / Általános művész: Klimt és Hoffmann között
Bécs, MAK 2018. december 19. – 2019. április 22.

Szöveg: Szegő György
Fotók: MAK

1918 nem csak politikai értelemben lett az Osztrák-Magyar Monarchia halálos ágyává, de a képzőművészet és a vizuális kultúra tragikus évének is bizonyult. A bécsi modernizmus úttörői közül ekkor hunyt el Otto Wagner, Gustav Klimt, Egon Schiele és Koloman Moser. A kiállítás címe azt fogalmazza meg, hogy a bécsi zsenik, a kivételes tehetségek hogyan hatottak az egész 1900-as századforduló új művészi formanyelvet kereső Bécsére – többek között az igen sokoldalú Koloman Moser munkásságára.
Az Universal Künstler zwischen Gustav Klimt und Josef Hoffmann alcímben Klimt és Hoffmann kiemelése arra – a kiállításban is megjelenő – közegre utal, amelyben az „általános művészek” (Tausendkünstler, azaz Ezermester-művészek) hidat tudtak építeni nem csak az ünnep „nagyjai”, a forradalmian ideologikus úttörők, a szociális értelemben kisugárzó alkotók és a köznapokra ható, a világháború utáni új művészeti irányt kijelölő szemlélet közé. Ilyen „allround” alkotónak láttatják Kolo Mosert is. Moser a szecesszió összművészeti szellemében uralta a festészet, a grafika, az iparművészet és a belsőépítészet műfajait, de éppúgy a divat és a színpad művészeti terepét is. Hasonló karakterű, de kiegyensúlyozottabb, sok műfajú oeuvre-t épített, mint a festő Gustav Klimt vagy az építész-designer Josef Hoffmann.
A kiállítás öt fejezetre tagolja az 1860–1918 közötti, a művészetteoretika szempontjából egyetemes kisugárzású korszak kézműves-művészeti fejlődését; ez a bemutató háttere. A „Bécs, mint a művészetek színpada” rész azt a társadalmi környezetet láttatja, ahol a megerősödő nagypolgárság új területeket nyitott meg a művészi tevékenységek számára. Korai éveiben Moser tanúja a Wiener Künstler-Compagnie – Hans Makart, Franz Matsch, Gustav és Ernst Klimt – által uralt historizáló építészeti, díszítőművészeti projektek kiteljesedésének, amelyek az alkotó naturalista festői/grafikai korszakát keretezték.
A második rész témája Moser belépése a szabad művészetek terepére. A Kunstgewerbeschulén 1893–1895 között végzett festészeti tanulmányait Franz Matsch finanszírozta, miközben már ismert könyv-és újságillusztrátor volt. Ezek a médiumok segítettek a Siebner Club alkotóinak, hogy a historizmussal szakító szecesszió új kifejezési formáit kidolgozzák. Moser a híres, M. Gerlach-féle Allegóriák mappának A szobrászat allegóriája lapját készítette csupán, de az egész grafikai összkép, az egyes lapok címei az új iparművészetek egyenjogúvá válását hirdették. Közben Moser megismerkedett a Bécsben átütő sikert arató japán művészettel, és egyik megfogalmazója lett a híres „bécsi síkművészet” dekorációs programjának.
A következő kiállítási egység az 1889–1895 közötti korszakot, benne Otto Wagnert, mint az általa megfogalmazott Nutzstil atyját láttatja. E kifejezést később a funkcionalizmus kifejezés váltotta fel, ami a „forma követi a funkciót” jelmondathoz vezetett. A szecesszió tagjaként Moser is kezdeményezője lett a bécsi Iparművészeti Múzeum és Főiskola alapításának, ott a már említett élcsapattal Carl Mollal és Joseph Maria Olbrichhal együtt professzúrát kaptak. A 4. rész „A művészet egysége” cím alatt a Moser és Hoffmann által fémjelzett és nemzetközi hírűvé lett „bécsi térformálás” laudációja, az iparmágnás Nikolaus Dumba palotájával, ahol Makart a dolgozószobát, Klimt a zeneszalont, Matsch az étkezőt díszítette festményeivel. Az utolsó fejezetben a Moser, Hoffmann és Fritz Waerndorfer mecénás által 1903-ban alapított Wiener Werkstätte tevékenysége a tárlat csúcspontjaként mutatkozik. A kiállítás által láttatott művészetek – éppen az évről évre ismétlődő hasonló tárlatok hatására – Ausztria brandjévé lettek. A Wagner főműnek számító Steinhof templom Moser készítette üvegablak-tervei körüli botrány után Moser elsősorban újra festő lett, ekkor következett a svájci Ferdinand Hodler hatását tükröző korszaka. De a kiállítás most a mintegy ötszáz szépséges ipaművészeti tárgyára, bútorára fókuszál – köztük a budapesti Schmidt Miksa bútorgyáros kollekciójából az 1961-ben a mi Iparművészeti Múzeumunkba jutott vagy harminc műtárgyra.
Ez a tárlat az idén a müncheni Villa Stuckban is látható lesz; a MAK-kal párhuzamosan pedig a bécsi Theatermuseumban Moser színpadi munkáit is bemutatják. A 100. évforduló tárlatai demonstrálják, hogy a bécsi művészek Európa végóráiban – mintegy ellenállóként – álltak ki a szépség fontossága mellett. A „Szépet” az éhség, a nyomor, a menekültek balsorsa és a járványok ellen ható varázslatként mutatták fel.