Sanghay – Shanghai

Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 2017. szeptember 21. – 2018. április 8.

Szöveg: Szegő György

Hopp Ferenc Andrássy úti palotájának arisztokratikus miliőjére rímel a kiállítás alapötlete: Dessewffy Flóra főnemesi családból származó sanghaji táncosnő volt. A végzet keleti asszonyának egyik rokonától kapta a múzeum a hagyatékban megőrzött fellépő ruhákat. A kutatók felismerték, hogy ebből kiindulva egy szélesebb spektrumú tárlat is készülhet. És a munkájuk nyomán feltárult a 20-as, 30-as évekbeli Sanghaj: a táncosnő művészkarrierje és több ott alkotó magyar származású építész, képzőművész pályája, akik szerepet játszottak a metropolisz felvirágoztatásában. Feltárták az ott élt magyar üzletemberek kultúrák közötti falakat lebontó misszióját, ezt a University of Hongkong Könyvtára is segítette.
A kínai táncosnők erotikus misztikája máig foglalkoztatja a nyugati kultúrát. Két régi magyar filmre is rábukkantak. A keleti történetekbe ültetett európai filmek a háborús hangulat elől (1943–1944) lektűrbe menekülő pesti közönség örömét szolgálták. Karády Katalin és Szeleczky Zita filmjeiből a kurátorok kikockázták a filmdíszletben elhelyezett értékes kínai és japán iparművészeti tárgyakat, amelyeket Hopp Ferenc gyűjteményéből kölcsönöztek annak idején a film készítői. A szövevényes szálak bevezetéseként ezek az értékes műtárgyak most újra felragyoghatnak.
A második kapocs Budapest és Sanghaj között képzőművész pályákban mutatkozik. Két kiemelkedő alkotó, Boromisza Tibor és Román György festészete egyszerre bír egzotikus és szellemtörténeti sajátosságokkal. A téma magyarországi festészeti hatása, áthallásai, húsz művész 1930-as évekbeli munkái egy egész teremnyi kuriózumot kínálnak. (Hasonló, de már építészeti parafrázis az 1931-es építésű kínai Hold-kapu a rózsadombi Bólyai utcában. A kertkapu mögötti villa tulajdonosa Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök volt, aki a Magyar Nippon Társaság, a Magyar Keleti Társaság és a Turáni Társaság tagja, ismert Kelet-utazó volt. Külön kiállításrész foglalkozik az utazók és műkereskedők tevékenységével.) Az egész tárlat interdiszciplináris, intermediális megközelítéssel közelít a 20. századi magyarországi Kelet-kép fragmentumainak összerakásához.
A legerősebb, legkevésbé töredezett szál Hugyecz László, Sanghaj főépítészének art deco architektúrájával és a kínai modernizációval foglalkozik (lásd MÉ 2010/1). További építészeti vonatkozásokat is felmutat a tárlat, kiemelkedik ezek közül Ferkai András tanulmánya a Pagoda a Mátrában címmel, melyben Medgyaszay István Kelet ihlette építészetét kapcsolja a széles ívben felvázolt kiállítás tematikához. A kiállítás szinte kötelező feladatként jelöli ki a kutatások folytatását.
A kiállításhoz a két kurátor Fajcsák Györgyi és Kelényi Béla szerkesztésében impozáns katalógus is készült, amelyben többek között Ablonczy Balázs az 1920-as, 1930-as évek magyar politikai viszonyai között eltorzított turanizmust új kutatások tükrében tisztítja meg a szocializmus éveiben rárakódott sztereotípiáktól.