Lechner, az alkotó géniusz

Iparművészeti Múzeum, 2014. november 20. – 2015. augusztus 27.

Szöveg: Zámbó Lilla

Iparművészeti Múzeum belső előcsarnoka a Millennium idején

Az Iparművészeti Múzeum belső előcsarnoka a Millennium idején

A mester halálának centenáriumára emlékező kiállítás és nemzetközi konferencia fontos állomása a Lechner-életmű emlékezetének. Az UNESCO által is ünnepi évvé nyilvánított 2014-es esztendőhöz számos esemény kötődött. Ezek közül az Iparművészeti Múzeumban látható kiállítás értelemszerűen szétválaszthatatlan magától – a továbbra is megújulásra váró múzeumpalotától.
A tárlat Lechner zsenialitásának és életművének a maga teljességében való bemutatására törekszik, s ehhez a célhoz kiváló médiumnak bizonyul a mester legjelentősebb – 2008 óta az UNESCO világörökségi jelöltlistáján szereplő – öt épületének kiemelése.
A kiállítás – a genius loci varázsával – már a kapunál elkezdődik, majd a központi csarnokot övező földszinti galériában kronologikusan vezet végig az építész folyton megújuló pályáján. Korai éveitől kezdve a magyaros szecesszión át a modernizmus felé hajló kései munkásságáig: az anyag jól koncentrál a mestert érő fő impulzusokra, és szívügyére, a nemzeti formanyelv keresésére.
A múzeum jövőjét biztosítható rekonstrukciós terv készítőinek (Vikár és Lukács Építész Stúdió, lásd MÉ 2012/3 – a szerk.) vázlatain alapuló és Demeter Nóra által kidolgozott építészeti koncepció folyamatosan rímel a dinamikus, áramló lechneri térélményre és az épület eredeti beosztására. Ugyanakkor az egybefüggő teremsort mobil háromszög elemek és stilizált motívumokkal átütött válaszfalak határolják, melyek az így keletkezett kis kiállító egységeknek intim érzetet kölcsönözve lehetővé teszik, hogy a látogató átadja magát az adott terem témájának.
A tárlat Lechnerhez személyesen kötődő tárgyakra, hiteles, részletgazdag korabeli terv- és részletrajzokra, inspirációkat kínáló kiadványokra, valamint nagyméretű fotókra épül, melyek különböző virtuális eszközökkel (interaktív panoráma, monitor slide show), változatos módon mutatják be épületei mai állapotát is. Kiemelt figyelmet kapnak a lechneri építészet esszenciájához tartozó, jelentéshordozó díszítményeinek számító Zsolnay kerámiaelemek. A kiállítás különlegessége az a terem, mely Lechner és a progresszív művészek törzshelyének számító Japán Kávéház miliőjét idézi meg. A bohém és játékos természetű – a kávéházi körben „Papszi”-ként ismert – Lechnerről nem csupán barátai által alkotott arcképek és ötletes karikatúrák maradtak fenn, de számos legenda is. Az egyik szerint itt lehetett ingyen Lechner-tervre szert tenni, hiszen a mester az asztalára vetett rossz vázlat láttán képes volt azt egy ültőhelyében komplett épülettervvé javítani.
Az elegáns, a zsúfoltság érzetét szándékosan kerülő kiállítás a látogatóra bízza a Lechner-életművel való mélyebb megismerkedés lehetőségét. Másrészt a teljesség érzetét növelné az építész (itthon kevéssé ismert) határon túli alkotásainak részletesebb bemutatása.
Bízzunk benne, hogy a novemberi kiállítás, valamint a novemberi nemzetközi tudományos konferencia hatására nem csupán az egyszerre nemzeti és egyetemes értéket alkotó géniusz szellemi öröksége, de lesújtó állapotban lévő épületei is végre megkapják a kellő figyelmet.