Építészettörténeti vázlat Szabó István érdligeti templomáról

Szöveg: Major György

Utóirat 100 esszépályázat – Építészetelmélet kategória, dicséret
(Jelige: Érdliget)

Szabó István (1914–1988) sajátos pályát befutott 20. századi „designer”, sok területen alkotó emberként, egyéni világlátással, két egymástól igen eltérő történelmi korszakban megőrizve művészi, emberi, alkotói integritását hozta létre életművét.
Személye, munkássága az elmúlt években mind nagyobb érdeklődésnek örvend, egyes műveiről mind több elemzés, tanulmány jelenik meg. Egyes alkotásai a maguk fizikai valójukban vagy eltűnnek, vagy jelentősen átalakulnak, vagy ezek veszélye leselkedik rájuk. Munkásságát teljes mélységében feltáró monografikus mű még nem jöhetett létre, egyes alkotásai közül, talán csak, Berecz Tamás Vizafogói Tours-i Szent Márton templom teljes építéstörténetét feltáró doktori értekezés fejezete esetében történt meg. Paradox módon ez a templom csak alapvetésben tekinthető Szabó munkájának, a megépült változat Borsányi Pál terve. Az alábbi írás ennek a templomokba foglalható korszak egy darabjára, az érdligeti Nagyboldogasszony plébánia templomra vonatkoztatva próbálja Szabó munkásságának jellemző sajátosságait vizsgálni, és elhelyezni az utolsó alkotói korszakban.
Ha műtörténetileg értékelünk egy alkotói korszakot, előbb-utóbb fontossá válik az időrend kérdése. Az egyes művek egymásra hatása csak helyes kronológia alapján fejthető fel. Szabó munkásságának ez a periódusa igen intenzív, különösen ha figyelembe vesszük, hogy igen kis létszámú stábbal dolgozott ekkoriban, és nemcsak tervezett, hanem több templomában a művezetésekkel párhuzamosan maga készítette fémlemez plasztikáit, üvegablakait, esetleg bútorait is.