Euritmia

Scheily Mária

„Csak az zenei, muzikális bennünk, ami nevelően tud hatni. A gyermekben formálódó plasztikusság az, amire hatnunk kell.” (Rudolf Steiner, GA 275.)

Egy londoni euritmia előadás plakátja

Legjobban a fenti idézet fogalmazza meg azt, hogy mi vezetett engem az euritmiához. Közel 30 éve, hogy a gimnáziumi énektanítás után a Kecskeméti Kodály Iskola gyerekeit is kezdtem tanítani ének-zenére. Csodálattal néztem, ahogy  minden porcikájukkal ösztönösen formálni tudták a zenét, ahogy az ének átlélegeztetve szépre formálja még képlékeny testüket. Mezei Klári néni révén, akinek korán elment leánya szívbéli barátnőm és kórustársam volt, ekkoriban találkoztam Steiner pedagógiai írásaival is. Ez a művészi, mégis tudatosan felépített pedagógia nagyon megragadott. A zene és a mozdulat kapcsolatát mindig is kerestem – nem elsősorban az önkifejezés, hanem a zenében rejlő plasztikus erő kibontása miatt –, és az euritmia volt a karvezetés után a következő lépés számomra, ahol ezt megtapasztalhattam. Úgy éreztem, hogy az euritmia azoknak a gyerekeknek is megadja a zene és plasztika találkozásának gyönyörű élményét, akiknek nincs született zenei tehetségük. Ezen a nyomon elindulva kezdtem el az euritmia csodálatos útján járni, ahol azóta is folyamatosan egész emberként aktívan élhetem meg az EMBER megismerését, kapcsolatát a teremtő és teremtett világgal.