FUGA 10 +

Tanulságok a FUGA 10. születésnapjára rendezett fesztivál kapcsán

Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Zsitva Tibor, Kocsis Ferenc

2019 októberében a FUGA Budapesti Építészeti Központ jeles évfordulóhoz érkezett: 10 éves születésnapját ünnepelte. 2009-es alapítása óta az összművészeti elhivatottságú FUGA fogalommá, igazi „hely”-jé vált Budapest kulturális térképén.
Az elmúlt tíz évben hiánypótló szerepet töltött be az építészeti közéletben, az építészet szerepének társadalmi kommunikációjában, az építész szakma identitásának formálásában. Ennél is fontosabb az a közvetítői szerep, amit a szakma és a nagyközönség közötti kapcsolat megteremtésében játszik. Működésével azt az egyértelmű üzenetet tudatosítja a látogatókban, hogy az építészet a kultúra elválaszthatatlan része.
Ahogy Magyarországon minden, a FUGA is személyes ambíció szülötte, felcseperedése körül pedig soktagú család bábáskodik. A Budapesti Építész Kamara tíz évvel ezelőtti elhatározása nyomán született intézmény akkor pályázat útján találta meg vezetőjét, akinek szakállas profilja azóta is emblémája a Katona József Színházzal szemközti kirakatnak. A FUGA termékeny működésében összeérik szellemi szülőjének, Nagy Bálintnak az évtizedek során kialakult kapcsolati hálója – mesterek, munkatársak, barátok és tanítványok közössége – az építészeti elhivatottságából fakadó szemlélettel. Szinte kezdettől társa a munkában a művészettörténész gyakornokként ott kezdő Őry Júlia, és hosszú ideje ügyvezetőként Winkler Barnabás, akit a fesztivál idején Koszorú Lajos segített megbízott ügyvezető igazgatóként. A fix csapat – Gyárfás Eszter építész, Kocsis Ferenc építész, Fehérvári Zoltán művészettörténész – a fesztivál időközben kiegészült az idő közben a FUGA-hoz csatlakozott Segesdi Móninak, Zalka Imrének és e beszámoló írójának munkájával. A szubjektivitás talán megengedi, hogy leszögezzük: a vállalt feladathoz képest nagyon kevesen voltunk. Ez azonban önmagán túlmutató kérdés, és összefügg a magyar építészeti intézményrendszer fogyatékosságaival.