Modernizáció és tradíció az indiai Himalájában

Ladakh megújulása

Szöveg: Bagi Borbála
Fotók: Bagi Borbála, Ódry Szilvia

Az Észak-Indiában fekvő Dzsammu és Kasmír államába nyúlik át a Himalája nyugati hegyvonulata, ami India sokszínűségét gazdagítja, és amellyel egy teljesen új arcát mutatja meg. Az Indus és a Zanszkár völgyében helyezkedik elhelyezkedő Ladakh ennek az államnak az egyik fő területe. Nem csak klímájában, hanem kultúrájában is különbözik India többi részétől.
Ez a vidék a Föld legextrémebb körülmények között lakott területeinek egyike. Átlag 3800 méter magasan fekszenek a települések, három hónapig tart a sivatagi klímájú, csapadékszegény nyár, amit kilenc hónap kemény tél követ, -30 C° átlaghőmérséklettel. Ilyenkor Zanszkár völgyét a hó teljesen elzárja a külvilágtól, csak a befagyott folyón keresztül lehet közlekedni. Ladakh – más néven a „magas hágók földje” – a selyemút fontos kereskedelmi állomása volt. Kereskedelmi szerepe India 1948-ban történt önállósodásával, majd Tibet Kína általi elfoglalásával erősen csökkent. 1962-ben a határok lezárultak, majd Pakisztán és Kína kettős fenyegetése miatt a belső határok is. Tibettől elszakítva Ladakh távoli határvidékké vált, amit az elzártság évtizedei követtek. Ez idő alatt gazdaságilag teljesen önfenntartóvá vált, lakossága főként mezőgazdaságból élt, juhokat és jakokat tartott.
Az elszigeteltség miatt Ladakh az egyik utolsó régió, ahol a hagyományos tibeti kultúra és építészet eredeti formájában maradt fenn. Lakóinak többsége tibeti, a tibeti buddhizmus tanításai szerint él, s éppen ezért a területet szokás Nyugat-Tibetnek vagy Kis-Tibetnek is nevezni. A közvélekedés szerint itt maradt meg igazán az ősi tibeti kultúra, és a vallási hagyományok ápolása is erősebb itt, mint a kínai befolyás alatt álló Tibetben. A területet 1974-ben nyitották meg a turisták számára, ekkortól kezdve hatalmas változások, nagyszabású fejlesztések indultak. A gazdasági és technikai változások olyan ütemben kezdték elérni a helyieket, hogy gyakorlatilag egy-két generáció alatt kellett eljutniuk a készpénzt szinte teljesen nélkülöző gazdálkodástól a modern turizmus és távközlés világáig.