• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • Több fényt

    Kortárs melodráma sok részben, több szereplővel

    Szöveg: Sági Gergely

    Utóirat 100 esszépályázat – Új generáció kategória, dicséret

    Fények le.
    Prológus. (Válság.)
    „Ki kellene őket irtani. […] Nem bírom az építészeket, mert a bűneik tovább tartanak a saját nyomorult kis életüknél. […]”
    Egyszer volt, hol nem volt, majdnem pontosan 6 éve, 2012. szeptemberének elején, egy kellemes kora őszi napon a Tartomány hivatalban lévő Elnökasszonya avatni járt a faluban, ahol az avató után a (nyilván teljesen véletlenül) bekapcsolva felejtett kamera felvételein látszik és hallatszik, ahogy az Elnökasszony és a Polgármester beszélgetnek:
    – Mi az ott?
    – Micsoda?
    – Az ott, az. Az a hasáb.
    – A hasáb? A községházára gondol. Díjakat is kapott, Elnökasszony.
    Építészeti díjakat.
    – Az egyetlen előnye a válságnak, hogy ennek vége… Soha nem
    láttam még ennyire ocsmány dolgot.
    – Nem tetszik?
    – Már hogyan is tetszene egy olyan környezetben, mint ez a tér?
    – Nos… Hát ezek a tartomány építészei…
    – Ja. Ki kellene őket irtani.
    […]
    A felvétel – ahogy az lenni szokott – azon nyomban ki is szivárgott, és az ebből kerekedő botrány végül az Elnökasszony már amúgy is ingatag politikai karrierjének végét jelentette. Tudjuk jól, a jelenet időben és térben is tőlünk távol játszódik (nem is sejtjük valószínűleg, hogy mindkettőben mennyire távol), ráadásul a történelem egyik legsúlyosabb válságának kellős közepén vagyunk. Ez a válság volt azonban az, amikor az építész, mint szakma és mint egyén felelőssége egészen új megvilágításba került, a történetből kirajzolódó kép pedig nagyon élesen mutat rá tértől és időtől függetlenül ma is létező problémákra.