{"id":13543,"date":"2009-01-08T11:54:16","date_gmt":"2009-01-08T10:54:16","guid":{"rendered":"http:\/\/meonline.hu\/?p=13543"},"modified":"2021-12-30T20:41:48","modified_gmt":"2021-12-30T19:41:48","slug":"what-do-pictures-want-recenzio","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/meonline.hu\/en\/vizualis-kultura\/what-do-pictures-want-recenzio\/","title":{"rendered":"What Do Pictures Want? (recenzi\u00f3)"},"content":{"rendered":"<p><strong>W. J. T. Mitchell: What Do Pictures Want? University of Chicago Press, Chicago, 2005. 380 oldal [1]<\/strong><\/p>\n<p>Sz\u00f6veg: <strong>Charles Harrison <\/strong><\/p>\n<p>Mitchell k\u00e9peknek szentelt munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t k\u00e9t er\u00e9ny ritka egybees\u00e9se jellemzi. Az nem meglep\u0151, hogy az Iconology \u00e9s a Picture Theory szerz\u0151je, tov\u00e1bb\u00e1 a Critical Inquiry alap\u00edt\u00f3 szerkeszt\u0151je leny\u0171g\u00f6z\u0151 elm\u00e9leti kifinomults\u00e1gr\u00f3l tesz tan\u00fabizonys\u00e1got. Ami kev\u00e9sb\u00e9 v\u00e1rhat\u00f3, az a mindenev\u0151, Candide-i \u00e9tv\u00e1gy, amellyel r\u00e1veti mag\u00e1t a hum\u00e1n k\u00e9pek teljes spektrum\u00e1ra. A f\u00fcst\u00f6lg\u0151 World Trade Center, Dolly a kl\u00f3nozott b\u00e1r\u00e1ny, William Blake illusztr\u00e1ci\u00f3i, Antony Gormley szobr\u00e1szi avat\u00e1rjai, Robert Frank f\u00e9nyk\u00e9pei, ausztr\u00e1l bennsz\u00fcl\u00f6ttek pontozott k\u00e9pei, k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le filmjelenetek \u00e9s a kilencvenes \u00e9vek boldogtalan absztrakt festm\u00e9nyei egyar\u00e1nt kiv\u00e1l\u00f3 terepet k\u00edn\u00e1lnak eszmefuttat\u00e1sai sz\u00e1m\u00e1ra. Ez a nyilv\u00e1nval\u00f3 naivit\u00e1s persze nem \u00e1ll ellentmond\u00e1sban a kifinomults\u00e1ggal. \u00c9ppens\u00e9ggel annak motorja, k\u00e9rlelhetetlen\u00fcl hajtja azt a fajta kutat\u00e1st, amelyet a \u201epatin\u00e1sabb\u201d diszcipl\u00edn\u00e1k hajlamosak al\u00e1becs\u00fclni. Mitchell v\u00e1llalkoz\u00e1s\u00e1nak ir\u00e1nyelve az, hogy \u00e1tl\u00e1that\u00f3v\u00e1 kell tenni, vagy \u00e9ppen semmibe kell venni azokat az intellektu\u00e1lis korl\u00e1tokat, amelyek v\u00e9delm\u00e9ben az akad\u00e9mikus tudom\u00e1ny m\u0171k\u00f6dik; \u00e9s legink\u00e1bb akkor \u00e9rdemes ezt tenni, amikor ezek arra szolg\u00e1lnak, hogy meger\u0151s\u00edts\u00e9k az oszt\u00e1lyk\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geket a vizu\u00e1lis kult\u00fara kiterjedt kutat\u00e1si ter\u00fclet\u00e9n bel\u00fcl. A k\u00e9pek ir\u00e1nti szolg\u00e1lata \u00edgy r\u00e9sze a kurrikulum ama liber\u00e1lis kiterjeszt\u00e9s\u00e9nek, amely a hetvenes \u00e9vek \u00f3ta folyamatban van. A k\u00f6nyv\u00e9nek c\u00edm\u00e9ben kifejez\u0151d\u0151 v\u00e1gyak \u00edgy hasonlatosak a \u201elealacsony\u00edtott \u00e9s megal\u00e1zott M\u00e1sik, a kisebbs\u00e9gek \u00e9s az al\u00e1rendeltek elhallgatott v\u00e1gyaihoz, amelyek oly alapvet\u0151k voltak a t\u00e1rsadalmi nemi szerep, a szexualit\u00e1s \u00e9s az etnikum modern kutat\u00e1s\u00e1nak kialakul\u00e1s\u00e1ban.\u201d (Mitchell, 29.)[2]<br \/>\nNem t\u00fal gyakori a hum\u00e1ntudom\u00e1nyokban, hogy a sz\u00e9lesk\u00f6r\u0171 tudom\u00e1nyoss\u00e1g egy a tanulm\u00e1nyozott anyagra ir\u00e1nyul\u00f3 \u00e1tfog\u00f3 \u00e9s eklektikus megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sm\u00f3ddal p\u00e1rosul. Ez a kombin\u00e1ci\u00f3 m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1ban is vonz\u00f3. Figyelemrem\u00e9lt\u00f3, hogy a k\u00f6nyvet megalapoz\u00f3 tanulm\u00e1nyok nagy r\u00e9sze szekci\u00f3nyit\u00f3 el\u0151ad\u00e1sk\u00e9nt hangzott el, \u00e9s sz\u00e1mos konferenci\u00e1ra \u00e9s szimp\u00f3ziumra megh\u00edv\u00e1st kapott szerte a vil\u00e1gban. Nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben zavar\u00f3 a p\u00e9ld\u00e1k \u00e9s az \u00e9rvel\u00e9s esetenk\u00e9nti ism\u00e9tl\u0151d\u00e9se sem. Ugyan a Mitchell sz\u00e1m\u00e1ra fontos \u201et\u00e1rgy-kapcsolatok\u201d kategoriz\u00e1l\u00e1sa egy h\u00e1romosztat\u00fa (\u201eTotemizmus, fetisizmus, b\u00e1lv\u00e1nyim\u00e1d\u00e1s\u201d) kulcsfejezetet kap, a k\u00f6nyv m\u00e9gis \u00fajra \u00e9s \u00fajra eml\u00e9keztet arra, hogy a relev\u00e1ns t\u00e1rsadalmi \u00e9s pszichol\u00f3giai mechanizmusok milyen m\u00f3don teszik a \u201edolgokat\u201d \u201especi\u00e1liss\u00e1\u201d. (193.) Szint\u00e9n sokszor hallunk a m\u00e1sodik parancsolatr\u00f3l. K\u00e9rd\u00e9ses azonban, hogy az intenzit\u00e1s, amellyel Mitchell p\u00e9ld\u00e1i rezon\u00e1lnak t\u00e9m\u00e1ira, val\u00f3ban megfelel\u0151 mutat\u00f3ja-e azok interdiszciplin\u00e1ris potenci\u00e1lj\u00e1nak, mik\u00f6zben az is vil\u00e1gos, hogy a k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le tanulm\u00e1nyok eredetileg sz\u00e1mos \u00e1ltal\u00e1nos \u00e9rv\u00e9ny\u0171 megfontol\u00e1st is magukba foglaltak, \u00e9s a v\u00e9geredm\u00e9nyt az \u00f6sszef\u00fcgg\u0151 gondolatmenet ig\u00e9nye alak\u00edtotta ki. Igaz\u00e1b\u00f3l az egyes fejezetek essz\u00e9-szer\u0171 jellege a k\u00f6nyv egyik nyilv\u00e1nval\u00f3 \u00e9rt\u00e9ke, lehet\u0151v\u00e9 teszi, hogy a szerz\u0151 kipr\u00f3b\u00e1lja az egyes elk\u00e9pzel\u00e9sek hat\u00e1rait, \u00e9s \u00edgy elker\u00fclje az interdiszciplin\u00e1ris kutat\u00e1sra jellemz\u0151 nagyk\u00e9p\u0171 te\u00f3ria-gy\u00e1rt\u00e1st (ami am\u00fagy a Mitchell \u00e1ltal hivatkozott akad\u00e9mikus sz\u00f6vegek egy r\u00e9sz\u00e9re is jellemz\u0151). Hab\u00e1r Mitchell t\u00f6bbnyire komolyan besz\u00e9l \u2013 p\u00e9ld\u00e1ul az USA jelenlegi politikai helyzet\u00e9t illet\u0151en \u2013 de sosem komolykodik.<br \/>\nA k\u00f6nyv tizenhat fejezete h\u00e1rom r\u00e9szre oszlik: K\u00e9pek, T\u00e1rgyak\u00e9s M\u00e9dia. Mitchellt a k\u00e9pek animizmusa foglalkoztatja \u2013 nem egyszer\u0171en az a k\u00e9pess\u00e9g\u00fck, hogy \u00e9lj\u00e9k a maguk \u00e9let\u00e9t, hanem az a hajlamuk is, hogy megmutass\u00e1k azt, amit nem egy k\u00f6nnyen l\u00e1tunk be saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnkr\u0151l, \u00e9s az azt korm\u00e1nyz\u00f3 v\u00e1gyainkr\u00f3l \u00e9s f\u00e9lelmeinkr\u0151l. Azt szokt\u00e1k mondani, hogy a k\u00e9pek animizmus\u00e1ra ir\u00e1nyul\u00f3 m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9neti kutat\u00e1s nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben biztat\u00f3. Ez tal\u00e1n az\u00e9rt van \u00edgy, mert k\u00f6nnyebb egy ilyenfajta kutat\u00e1st elvinni a mim\u00e9zis izgalmas birodalm\u00e1ba, mint az opak konstruktivit\u00e1s \u00e9s az eszt\u00e9tikai ellentmond\u00e1sok vid\u00e9keire. Van valamif\u00e9le hat\u00e1ra a zseni\u00e1lis grafik\u00e1k, a trompe l\u2019oeil festm\u00e9nyek \u00e9s az \u00e9letnagys\u00e1g\u00fa szobrok okozta \u00e9lvezeteknek. Vagy ink\u00e1bb arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy maga ez az \u00e9lvezet v\u00e1lik gyorsan f\u00e1raszt\u00f3v\u00e1 a h\u00e9tk\u00f6znapi tudat sz\u00e1m\u00e1ra. Mitchell kell\u0151k\u00e9ppen tiszt\u00e1ban van ezzel, amikor kijelenti, hogy \u201ea k\u00e9pek b\u0171n\u00f6s hatalm\u00e1nak kritikai kidombor\u00edt\u00e1sa \u00e9s elpuszt\u00edt\u00e1sa egyszerre k\u00f6nny\u0171 \u00e9s hat\u00e1stalan\u201d. (33.) Mik\u00f6zben r\u00e1 is hat\u00e1ssal van a k\u00e9pek var\u00e1zslatos, felkavar\u00f3 \u00e9s felh\u00e1bor\u00edt\u00f3 ereje, k\u00e9nyszeredett t\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1ssal vizsg\u00e1lja a k\u00e9prombol\u00e1s \u00e9s a k\u00e9pim\u00e1dat t\u00falz\u00e1sait. (L\u00e1sd k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a \u201eFenyeget\u0151 k\u00e9pekr\u0151l\u201d sz\u00f3l\u00f3 fejezetet a Brooklyn Museum 1999-es Sensation ki\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1nak t\u00e1rgyal\u00e1s\u00e1val.) Viszont, ha m\u0171alkot\u00e1sokr\u00f3l van sz\u00f3, akkor azokat r\u00e9szes\u00edti el\u0151nyben, amelyek technikai eredetis\u00e9ge illeszkedik a bevett terminol\u00f3gi\u00e1hoz, vagy amelyek ellen\u00e1llhatatlanul hozz\u00e1k felsz\u00ednre t\u00e9m\u00e1jukat (illetve Gormley eset\u00e9ben te\u00e1tr\u00e1lis \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9g\u00fcket). Hasonl\u00f3 okokb\u00f3l lehetnek gondjai az \u201eelit modernista\u201d absztrakt m\u0171v\u00e9szettel (amelyet k\u00e9prombol\u00f3k\u00e9nt \u00e9rt\u00e9kel) is, \u00e9s tal\u00e1n b\u00e1rmilyen m\u0171v\u00e9szettel, amely virtu\u00e1lisan h\u00edj\u00e1n van a k\u00e9pi tartalomnak. Azok lehets\u00e9ges kritikai tartalm\u00e1t azonban nem lehet elh\u00e1r\u00edtani azzal a k\u00f6nny\u0171 rosszall\u00e1ssal, hogy \u201ea n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gen \u00e9s a t\u00e1rsadalmi elismerts\u00e9gen k\u00edv\u00fcl semmi sem k\u00e9pes kiv\u00edvni a m\u0171v\u00e9szetvil\u00e1g elitj\u00e9nek megvet\u00e9s\u00e9t, amely azt k\u00e9pzeli, hogy egyetlen komoly m\u0171v\u00e9sz sem k\u00e9sz\u00edthet komoly m\u0171vet a t\u00f6megek sz\u00e1m\u00e1ra.\u201d (269.) \u00c9pp\u00fagy nem igaz, hogy kiz\u00e1r\u00f3lag a popularit\u00e1s alapj\u00e1n k\u00e9rd\u0151jelezhet\u0151 meg egy m\u0171 komolys\u00e1ga, mint ahogy a n\u00e9pszer\u0171tlens\u00e9g sem lehet annak m\u00e9rc\u00e9je. De Mitchell m\u0171ve nem m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net \u00e9s nem is m\u0171kritika, \u00e9s nem is akar annak l\u00e1tszani. Meglehet\u0151sen \u00e9rtelmetlen lenne elmarasztalni a szerz\u0151t a modernista m\u0171v\u00e9szet igen speci\u00e1lis aspektusai ir\u00e1nti k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9g\u00e9\u00e9rt, mik\u00f6zben egyar\u00e1nt elfogadjuk a k\u00e9pek birodalm\u00e1ra ir\u00e1nyul\u00f3 tekintet\u00e9nek t\u00e1gass\u00e1g\u00e1t \u00e9s a specifikus esetek kapcs\u00e1n ny\u00fajtott p\u00e1rtfog\u00e1s\u00e1nak nagyvonal\u00fas\u00e1g\u00e1t. A \u201em\u0171v\u00e9szi\u201d \u00e9s a \u201enem-m\u0171v\u00e9szi\u201d k\u00e9pek k\u00f6z\u00f6tti hat\u00e1rok nem igaz\u00e1n foglalkoztatj\u00e1k. E tekintetben, p\u00e9ld\u00e1ul Richard Wollheim Painting as an Art c\u00edm\u0171 k\u00f6nyv\u00e9hez k\u00e9pest, m\u0171ve az akad\u00e9mia ellent\u00e9tes p\u00f3lus\u00e1ra ker\u00fcl, hab\u00e1r Wollheimnek is el\u00e9g sok mondanival\u00f3ja van a v\u00e1gy \u00e9s a k\u00e9palkot\u00e1s viszonylatair\u00f3l.<br \/>\nA What Do Pictures Want? legnagyobb er\u00e9nye, hogy Mitchell k\u00f6r\u00fcltekint\u0151en teszteli a k\u00e9pek le\u00edr\u00e1s\u00e1hoz kor\u00e1bban el\u00e9gs\u00e9gesnek l\u00e1tsz\u00f3 taxon\u00f3mi\u00e1t, \u00e9s hogy kritikai elm\u00e9letet alkalmaz a t\u00e1rgyi vonatkoz\u00e1sok kapcs\u00e1n is. A k\u00f6nyv c\u00edm\u00e9nek k\u00e9rd\u00e9se egyszerre felh\u00edv\u00e1s a potenci\u00e1lis t\u00e1rgyak terep\u00e9nek sz\u00e9lesk\u00f6r\u0171 \u00e1tvil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1ra, \u00e9s egy \u00e1tgondolt alternat\u00edva azon anti-ikonografikus \u00e9rtelmez\u00e9si m\u00f3dszerekkel (amelyek k\u00f6zponti szerepet j\u00e1tszanak a modernista kritik\u00e1ban) szemben, melyek szerint a tartalom elv\u00e1laszthatatlan az eszt\u00e9tikai \u00e9rt\u00e9kt\u0151l. Nemcsak arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy Mitchell Panofsky m\u00f3dj\u00e1ra \u00fajra be akarja vezetni az ikonogr\u00e1fi\u00e1t az intranzit\u00edv olvas\u00e1s m\u00f3dszerek\u00e9nt. Ezt bizony\u00edtja \u201ea mit akarnak t\u0151l\u00fcnk a k\u00e9pek?\u201d k\u00e9rd\u00e9s implicit toldal\u00e9ka: \u201ea l\u00e9nyeg (\u2026) nem a m\u0171t\u00e1rgy megszem\u00e9lyes\u00edt\u00e9se (\u2026) hanem az, hogy a m\u0171alkot\u00e1shoz val\u00f3 saj\u00e1t viszonyunkat k\u00e9rd\u0151jelezz\u00fck meg, hogy a k\u00e9p \u00e9s a befogad\u00f3 k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s egym\u00e1sra hat\u00e1sa legyen a kutat\u00e1s terepe.\u201d (49.)<br \/>\nHa ez a vizsg\u00e1lati m\u00f3dszer kritikailag nem bizonyul hat\u00e9konynak, akkor nyilv\u00e1nval\u00f3an csak a k\u00e9p-befogad\u00f3 kapcsolatok azon t\u00edpusaiban \u00e9s eseteiben lesz kifizet\u0151d\u0151, amelyek megfelelnek kedvelt \u00f6nk\u00e9peinknek. Ugyan Mitchell megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sm\u00f3dj\u00e1nak egyik k\u00f6vetkezm\u00e9nye az, hogy semmit sem tarthatunk a figyelemre m\u00e9ltatlannak, vil\u00e1gos, hogy nem az a c\u00e9lja, hogy a k\u00e9peket valamif\u00e9le k\u00f6z\u00f6s nevez\u0151re reduk\u00e1lja. A c\u00edmad\u00f3 essz\u00e9 egy jelent\u0151s\u00e9gteljes passzus\u00e1ban tov\u00e1bb is gondolja az alapk\u00e9rd\u00e9s implik\u00e1ci\u00f3it:<br \/>\n\u201eKi vagy mi a c\u00e9lpontja a k\u00e9pek \u00e1ltal kifejezett ig\u00e9nynek, v\u00e1gynak, sz\u00fcks\u00e9gletnek? \u00dagy is le lehet ford\u00edtani a k\u00e9rd\u00e9st, hogy mi hi\u00e1nyzik ebb\u0151l a k\u00e9pb\u0151l; mi az, amire nem terjed ki? Mi az a ter\u00fclet, amit figyelmen k\u00edv\u00fcl hagy? Hol a vakfoltja? Mi az, amit a keretei, vagy a hat\u00e1rai kiz\u00e1rnak? (&#8230;) Mit tehet, vagy mit kell tennie a befogad\u00f3nak, hogy teljess\u00e9 tegye a k\u00e9pek tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9t?\u201d (49-50.)<br \/>\nA tov\u00e1bbiakban Mitchell e k\u00e9rd\u00e9sek relevanci\u00e1j\u00e1t Velazquez Las Meninasa kapcs\u00e1n demonstr\u00e1lja, majd arra a k\u00f6vetkeztet\u00e9sre jut, hogy \u201eez egy olyan k\u00e9p, amely semmit sem akar t\u0151l\u00fcnk, mik\u00f6zben \u00fagy tesz, mintha teljesen fel\u00e9nk fordulna.\u201d (50.) \u00cdgy felmer\u00fcl annak az \u00e9rdekes lehet\u0151s\u00e9ge, hogy tal\u00e1n a Mitchell \u00e1ltal k\u00f6rvonalazott kutat\u00e1s v\u00e9g\u00fcl csak egy \u00faj m\u00f3dszert k\u00edn\u00e1l ahhoz, hogy eljussunk az \u00f6sszehasonl\u00edthat\u00f3 dolgok k\u00f6z\u00f6tti (mondjuk \u00fagy eszt\u00e9tikai) \u00e9rt\u00e9k\u00edt\u00e9letek hagyom\u00e1nyos \u00e9s bizony\u00e1ra elker\u00fclhetetlen v\u00e9gpontj\u00e1hoz.<br \/>\nAz eszt\u00e9tikai \u00edt\u00e9let \u00e9s a befogad\u00e1s el\u0151t\u00e9rbe helyez\u00e9s\u00e9vel a modernista kritikai hagyom\u00e1nyban az a probl\u00e9ma, hogy egyr\u00e9szt olyan m\u00e9diumokat r\u00e9szes\u00edt el\u0151nyben, amelyek a t\u00e1rgy \u00e9s a befogad\u00f3 kapcsolat\u00e1ban hagyom\u00e1nyosan a kiv\u00e1lts\u00e1gokat \u00e9s a szem\u00e9lyess\u00e9get ist\u00e1polj\u00e1k; m\u00e1sr\u00e9szt az, hogy eltekint att\u00f3l a szitu\u00e1ci\u00f3s vizsg\u00e1latt\u00f3l, amely arra szolg\u00e1l, hogy a k\u00e9peket \u00f6sszekapcsolja azzal a vil\u00e1ggal, amelyben a dolgok t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9t el\u0151\u00e1ll\u00edtj\u00e1k \u00e9s fogyasztj\u00e1k, \u00e9s ahol az emberek t\u00f6bbs\u00e9ge dolgozik \u00e9s kikapcsol\u00f3dik. Mitchell p\u00e9ldaszer\u0171 k\u00e9rd\u00e9s\u00e9nek korrekci\u00f3s szerepe az, hogy a k\u00e9pekkel kapcsolatban elv\u00e1rja t\u0151l\u00fcnk, hogy ne feledkezz\u00fcnk meg a v\u00e1gyak \u00e9s a sz\u00fcks\u00e9gletek e t\u00e1gabb vil\u00e1g\u00e1r\u00f3l, \u00e9s hogy hallgassunk az ilyen ir\u00e1ny\u00fa sugallatainkra a kritika sor\u00e1n. Az is igaz viszont, hogy k\u00e9sz elismerni, hogy vannak olyan esetek, amikor az eff\u00e9le megfontol\u00e1sok esetlegesnek bizonyulnak \u2013 vannak olyan m\u0171t\u00e1rgyak, amelyek \u201eauton\u00f3mnak, \u00f6nel\u00e9g\u00fcltnek, t\u00f6k\u00e9letesnek \u00e9s a v\u00e1gyakon t\u00falinak\u201d t\u0171nnek. \u201eTal\u00e1n ilyen m\u00f3don viszonyulunk azokhoz a k\u00e9pekhez, amelyekr\u0151l azt gondoljuk, hogy nagy m\u0171vek, \u00e9s m\u00e9gis \u00e9rtelmezni akarjuk \u0151ket; de el\u0151sz\u00f6r \u00e9ppen azt kell meg\u00e9rten\u00fcnk, hogy ezt a logikai lehet\u0151s\u00e9get az vonja maga ut\u00e1n, hogy l\u00e9teznek a v\u00e1gyakon t\u00fali \u00e9l\u0151 dolgok is.\u201d (50.)<br \/>\nA What Do Pictures Want? azzal a felt\u00e9telez\u00e9ssel z\u00e1rul, hogy a vizu\u00e1lis kult\u00fara kutat\u00e1s\u00e1t \u201eaz oktat\u00e1si sziszt\u00e9ma \u00e1tmeneti pontjain\u201d kellene lokaliz\u00e1lni \u2013 \u201ea kezd\u0151 szinteken, a mester kurzus el\u0151tt, illetve a doktori tanulm\u00e1nyok hat\u00e1r\u00e1n\u201d. (352-53.) Hiba lenne ezt \u00fagy \u00e9rtelmezni, hogy a visual studies egyfajta seg\u00e9dtudom\u00e1nyk\u00e9nt ker\u00fclhetne megfelel\u0151 hely\u00e9re a hum\u00e1ntudom\u00e1nyok mint\u00e1zat\u00e1ban. \u00c9ppen ellenkez\u0151leg, Mitchell minden szinten alapvet\u0151nek tartja a vizualit\u00e1s tudom\u00e1ny\u00e1t, nem egyszer\u0171en a \u201ek\u00e9pi fordulat\u201d miatt, amelyr\u0151l a Picture Theory sz\u00f3l, hanem az\u00e9rt, mert \u201enem tudunk t\u00fall\u00e9pni a k\u00e9peken, hogy eljussunk egy autentikusabb kapcsolathoz a L\u00e9tez\u00e9ssel, a Val\u00f3s\u00e1ggal, vagy a Vil\u00e1ggal.\u201d (xiv.) Az egyetemi oktat\u00e1s kezdet\u00e9n a vizualit\u00e1s tudom\u00e1nya felv\u00e1lthatn\u00e1 azt, amit \u201em\u0171\u00e9rt\u00e9snek\u201d [Art Appreciation] szoktunk nevezni. A felvet\u00e9s sokatmond\u00f3. A m\u0171\u00e9rt\u00e9s protokollja azon a felt\u00e9telez\u00e9sen alapszik, hogy l\u00e9tezik egy l\u00e9nyegileg intranzit\u00edv viszony a n\u00e9z\u0151 \u00e9s a t\u00e1rgy k\u00f6z\u00f6tt. Tudni lehet, hogy mit kell \u00e9rt\u00e9kelni: a k\u00fcl\u00f6nleges dolgok egy t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 megalapozott k\u00e1nonj\u00e1t; \u00e9s azt is lehet tudni, hogy mit jelent az \u00e9rt\u00e9kel\u00e9s: azt jelenti, hogy megtanuljuk, mik\u00e9nt kezelj\u00fck ezeket a t\u00e1rgyakat, vagyis hogyan utaljunk r\u00e1juk an\u00e9lk\u00fcl, hogy t\u00e1rsadalmi zavart kelten\u00e9nk. A vizualit\u00e1s tudom\u00e1ny\u00e1ban az ide\u00e1lisan elk\u00e9pzelt \u2013 \u00e9s valamif\u00e9lek\u00e9ppen a gyakorlatba \u00e1t\u00fcltetett \u2013 viszony a t\u00e1rgy \u00e9s a n\u00e9z\u0151 k\u00f6z\u00f6tt teljesen t\u00e1rgyiasult \u00e9s mindig megk\u00e9rd\u0151jelezhet\u0151. A k\u00e1non legf\u0151bb \u00e9rtelme az, hogy a kanoniz\u00e1ci\u00f3 mechanizmusainak kutat\u00e1s\u00e1ra motiv\u00e1l. Ami az \u00e9rt\u00e9kel\u00e9st illeti, az csup\u00e1n egyike annak a sz\u00e1mtalan reakci\u00f3nak, amelyet a \u201eval\u00f3s\u00e1got\u201d alkot\u00f3 k\u00e9pek univerzum\u00e1nak tagjai el\u0151id\u00e9zhetnek. Ha van egyetlen m\u00e9lt\u00e1nyolhat\u00f3 igazs\u00e1g, akkor az, hogy sosem tudjuk ir\u00e1ny\u00edtani azokat a v\u00e1gyakat, amelyeket a k\u00e9pek reprezent\u00e1lnak vagy felkeltenek, sem azzal, hogy besz\u00e9l\u00fcnk vagy \u00edrunk r\u00f3la a magunk m\u00f3dj\u00e1n, sem pedig verbaliz\u00e1lhatatlan reakci\u00f3inkkal. Ha erre k\u00e9pesek lenn\u00e9nk, akkor \u00e9rdekess\u00e9g\u00fck hamarosan kimer\u00fclne, \u00e9s nem lenne sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk arra, hogy m\u00e9g t\u00f6bbet hozzunk l\u00e9tre.<\/p>\n<p>Ford\u00edtotta: Hornyik S\u00e1ndor<\/p>\n<p>Irodalom:<br \/>\nW. J. T. Mitchell: Iconology. Image, Text, Ideology. University of Chicago Press, Chicago, 1986.<br \/>\nW. J. T. Mitchell: Picture Theory. Essays on Verbal and Visual Representation. University of Chicago Press, Chicago, 1995.<br \/>\nRichard Wollheim: Painting as an Art. Princeton University Press, Princeton, 1987.<\/p>\n<p>Jegyzetek<br \/>\n________________________________________<br \/>\n[1] Charles Harrison: W. J. T. Mitchell: What Do Pictures Want? Journal Of Visual Culture, 6:1, 2007. 160-163. A sz\u00f6veget a szerz\u0151 enged\u00e9ly\u00e9vel k\u00f6z\u00f6lj\u00fck.<br \/>\n[2] W. J. T. Mitchell: What Do Pictures Want? University of Chicago Press, Chicago, 2005. (A tov\u00e1bbiakban a z\u00e1r\u00f3jeles oldalsz\u00e1mok erre a kiad\u00e1sra vonatkoznak.)<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"<p>W. J. T. Mitchell: What Do Pictures Want? University of Chicago Press, Chicago, 2005. 380 oldal [1] Sz\u00f6veg: Charles Harrison Mitchell k\u00e9peknek szentelt munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t k\u00e9t er\u00e9ny ritka egybees\u00e9se jellemzi. Az nem meglep\u0151, hogy az Iconology \u00e9s a Picture Theory szerz\u0151je, tov\u00e1bb\u00e1 a Critical Inquiry alap\u00edt\u00f3 szerkeszt\u0151je leny\u0171g\u00f6z\u0151 elm\u00e9leti kifinomults\u00e1gr\u00f3l tesz tan\u00fabizonys\u00e1got. Ami kev\u00e9sb\u00e9 v\u00e1rhat\u00f3, az [&hellip;]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"ngg_post_thumbnail":0},"categories":[19],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13543"}],"collection":[{"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=13543"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13543\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":39963,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/13543\/revisions\/39963"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=13543"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=13543"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/meonline.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=13543"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}