A celldömölki Kemenes Vulkánpark központi épülete

Építész: Földes László
Szöveg: Pál Györgyi, Komjáthy Gábor
Fotók: Bujnovszky Tamás

A Devecser felől közelítő utazó ne számítson rá, hogy nagy betűs táblák irányítják el Celldömölk talán legfőbb látnivalójához, a Kemenes Vulkánparkhoz. Bár a megvalósíthatósági tanulmány tekintélyes összeget szánt marketingre, mégsem futotta néhány látványos útjelzőre. Pedig a komplexum meglehetősen jól sikerült logóval büszkélkedhet. Ha már rátaláltunk a bevezető útra, hamar belépünk a park feltételezett rendszerébe. A terület kijelölésekor a megbízók nem csak a hegyet, a természeti folyamatok kreálta kontextust tartották fontosnak, hanem – mivel kitörölhetetlen nyomokat hagyott – az emberi beavatkozás által érintett részeket is. Az ötven évig tartó és a kráterben hatalmas hegeket eredményező bányászat egyben láthatóvá is tette a valamikori vulkáni tevékenység folyamatait, rétegeit, vizuális és geológiai tekintetben új textúrát hozott létre. Ez a kényszerű tanúságtétel inspirálta a Vulkánpark megvalósítására dr. Harangi Szabolcs vulkanológust, az ELTE Kőzettan-Geokémia Tanszék vezetőjét. Francia és német példákat tanulmányozva körvonalazódott benne és munkatársaiban egy nagyszabású innovatív turisztikai fejlesztés, melyben a tudomány és szórakozás, a magas szintű játékos tanulás, a természeti értékek megismerése és védelme egyúttal egy térség gazdasági fejlődését szolgálhatja. A tervben szerepelt Vulkánösvény, szabadtéri kőpark és játszókert, a Sághegy Múzeum felújítása, a Vulkánházban földrengés-szimulátor, virtuális utazás a Föld belseje felé, animációs program segítségével a vulkán belsejében zajló folyamatok kísérése a magmakamrától a kitörésig, hang, fény- és hőhatások, speciális effektek, a látogatót érő ingerek sokasága. Az 510 milliós beruházáshoz elnyert uniós támogatás 433 millió Ft volt, a hiányzó összeget Celldömölk Város Önkormányzata és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága tette hozzá, a 2009 tavaszán lezajlott építészeti pályázatot a Földes és Társai Építésziroda terve nyerte meg.
A projekt leghangsúlyosabb eleme, a valódi attrakciónak szánt Vulkánközpont, akárcsak a tanúhegy, magányosan emelkedik ki az őt körülvevő lejtős síkból, ami a valamikori bányászati objektumok részleges helyszíne volt. Jelen állapotában a környezet semmiképpen nem koherens az épület funkciójával. Az építmény nyugati homlokzata szemben áll a hegyre vezető úttal, az egykori kitermelés szállítási útvonalával. Ez a tudatos szerkesztés azonban csak akkor válik vizuálisan egyértelművé, ha a hegyről ereszkedünk lefelé. Bár a tervezők egy szimbolikus kövezett úttal jelezték a kapcsolatot, az egymás felé igyekvők nem találkozhatnak a köztük álló házak, kertek, növényzet miatt. Így aztán az épület csak az egyik „szemével” fürkészheti a hegyet, bejárata a Ság hegy keleti, hosszanti oldalával párhuzamosan kapott helyet. Ez a „szem” a leghangsúlyosabb az épület homogén, sötétszürke tömbjét minden oldalról megtörő, rejtett konzolosan kinyúló, rozsdavörös lemezborítással takart kubusai közül, amelyek a kiállítóterek kitüremkedései. Az anyaghasználat, a színek tükrözik a koncepciót, egyszerre utalnak a geológiai produktumra és a közelmúlt emberi tevékenységére. Egyszerre jut eszünkbe a vulkán, a kiömlő vörös láva, a kemény, szürke-fekete bazalt, ugyanakkor a bányászat, a rozsdás, ipari vasbeton épületek. Talán kissé nagyobb hangsúllyal esik latba az utóbbi indusztriális jelleg.

Generál tervezés: Földes és Társai Építésziroda Kft.
Felelős építész tervezők: Földes László, Balogh Csaba
Építész tervező: Tatár-Gönczi Orsolya
Építész munkatársak: Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter
Tartószerkezet: V. Nagy Zoltán
Épületgépészet: Léderer György
Villamos tervezés: Balázs Judit
Útterv: Karácsonyné Nedeczky Katalin
Tájépítészet: Lukács Katalin
Rehabilitáció: Kormányos Anna
Tűzvédelem: Dala Szabolcs