Ekler Dezső: Tértörténetek

Válogatott írások
L’Harmottan Kiadó – Kossuth Klub, 2018, 216 oldal

Szöveg: Szegő György

“…Kiderül, hogy a történetem nem mögöttünk, hanem alattunk van, és hogy az építészet valójában egy olyan nyelv, amivel sok mindent el lehet mondani a világról…” – írja a kötet előszavában Meggyesi Tamás.
Ekler 1986 és 2016 között született húsz tanulmánya többféle műfajú: folyóiratokba írt épületelemzés, filosz világértelmezés, diplomatervhez írt bírálat. Ezek jelzik, hogy a szerző szenvedélyesen keresi bonyolult világunk megértését – teszi ezt kíváncsi tudományossággal, eredeti interpretációval. Az írások nem időrendi sorrendet követnek, inkább valamiféle rejtett legenda átélését kínálják az olvasónak.
Az elsőtanulmány a Belső-Erzsébetváros múltjának és rehabilitáció, akkor 1994-ben javasolt – máig aktuális – lehetőségével foglalkozik. (Országépítő 1994/2, mindig ott a megjelenés, precízen szerkesztett a kötet, okos a függelék is). Az elemzés Ekler szociológián alapuló gondolkodásának argumentuma. Szerinte – és az igaza számomra nem kétséges – a 18. századi alapokon, a szolgalmi utak nyomán indult meg a városiasodás. A mély telkek átjárókkal, passzázsokkal való felértékelődése jött, amit később a szervesen induló megújulás idején, a korai 90-es években intenzifikálási programnak neveztek. Hozzáteszem, hogy a 2000-es években megindult bontás/lakóparkosítás megállítását a 2008-as világválság blokkolta – félő, hogy csak átmenetileg. Bár 1994-ben az Ekler tanulmány utolsó mondata még így szólt: ” a cserepes tetők évszázados álmlára angyalok vigyáznak…” A negyedsszázadnyi távolság a tanulmány ésa mai olvasó tapasztalatai között meglepő módon nem porossá, de általában izgalmassá teszi a kötetet.