Vonalak

Egy rendhagyó rajzóra tanulságai

Szöveg: Magyar Péter

Mielőtt egyhetes utazásomat megkezdtem, éppen megérkezett az MÉ idei második száma, melynek első oldalán Meggyesi Tamás írását idézve ez áll: „Paul Klee szerint a vonal az, amikor a pont elmegy sétálni.” A német eredetiből szó szerinti magyar fordítás annyira kifejező, hogy most nyomdába kerülő könyvem címét erre módosítottam: Walking Dot.
Ezt a bevezetőt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mert a MÉSZ-ben 2018. június 15-én tartott „rendhagyó rajzórám” (Krizsán András, a MÉSZ elnöke nevezte el így) e szavak körül forgott volna, ha az eredeti elgondolás szerint zajlik. A valóság mindig változást hoz, ahogyan ezúttal is. A „Spaceprint”, térlenyomat módszerem néhány egyszerű alkalmazási elvét egy levelezőlapra nyomtattam ki, kiosztása és rövid magyarázata után azt terveztem, hogy rövid séta eredményeként a kis számú hallgatóság vonalrajzokkal ábrázolná a környezetben bőven található érdekesebb építészeti részleteket. Szerencsére – és nagy örömömre – többen jöttek el, mint amire számítottunk, így a sétát egy kibővített magyarázattal kellett helyettesíteni, kiemelve a felületfolytonosságot, mint a térfolytonosság feltételét, és a felület „kettős állampolgárságát”, mint egyidejű részét a térnek és a nem-térnek. Egy – főként lépcső-konfigurációkat tartalmazó – rögtönzött kiállítás példákon mutatta be a felületrajzok vonalas ábrázolását, illetve azok különböző léptékű alkalmazásának lehetőségeit.