125 éves a Velencei Biennálé

Szöveg: Medve Mihály
Fotó: ASAC

A világméretű koronavírus-járvány okozta helyzetben újratervezte rendezvényei sorát a Velencei Biennálé. Roberto Cicutto Biennálé-igazgató és kurátortársai 2020. július 15-én online sajtótájékoztatón ismertették a nagy múltú összművészeti rendezvénysorozat programterveit. Az idén elmaradt, 17. Nemzetközi Építészeti Biennálét 2021. május 22. és november 21. között rendezik meg, Hashim Sarkis kurátori koncepciója nyomán.

Az idei évben alapításának 125. jubileumát ünneplő Velencei Biennálé kiemelt rendezvénye 2020. augusztus 29. és december 8. között a Nyugtalan múzsák – A Velencei Biennálé és a történelem metszéspontjai című kiállítás a Giardini központi pavilonjában. A biennálék különleges archív anyagait őrző Historical Archives of Contemporary Arts (ASAC) gazdag gyűjteményéből válogató tárlat koncepcióját a Biennálé művészeti területeinek hat kurátora közösen alkotta meg. A kiállításon Cecilia Alemani (képzőművészet), Alberto Barbera (film), Marie Chouinard (tánc), Ivan Fedele (zene), Antonio Latella (színház) és Hashim Sarkis (építészet) a biennálék és a 20. század meghatározó politikai, társadalmi valamint művészeti eseményeinek és folyamatainak izgalmas találkozási pontjait vizsgálják. A széles ívű történeti visszatekintést kínáló tárlat politikai és etikai válsághelyzeteket, művészeti intézményi változásokat vázol fel, új vizuális nyelvek születését járja körül az 1920-as évektől egészen az ezredfordulóig. Önálló kiállítási egységekben idézik meg az olasz fasizmus éveinek biennáléját 1928 és 1945 között, majd a hidegháború és az új bipoláris világrend korszakát az 1960-as évek közepéig ‒ fókuszában a kelet- és közép-európai nonkonform művészek térhódításával ‒, ezt követően az 1968-as diákmozgalmak hatásának időszakát egyén és társadalom, illetve Nyugat és Kelet viszonyának újrafogalmazásával. Áttekinthetjük az 1970-es évek második felének Carlo Ripa di Meana fémjelezte éveit a Biennálé strukturális átalakulásával, interdiszciplináris nyitásával és Velence egészére való kreatív kiáramlásával. A kiállításegyüttest a posztmodern időszak kulturális és művészeti folyamatainak, illetve a globalizáció jelenségeinek Velencei Biennáléra gyakorolt hatását összegző tárlatrész zárja.