Fekete György (1932– 2020) emlékére

Az átörökítő

Szöveg: Szegő György

Fekete György azok közé a pályatársaink közé tartozott, akik tudták, mit kaptak az elődöktől, és egész pályája során azon munkálkodott, hogy ezt az örökséget gyarapítsa és továbbadja. Nehéz hiánytalanul felsorolni azokat az állami intézményeket, amelyeknek ott volt az alapításánál, a Nemzeti Kulturális Alaptól kezdve a szakmai szövetségeken, közép- és felsőfokú iskolák formai és tartalmi újjászervezésén – ezek között kiemelném a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetét. Újjáélesztette a Magyar Iparművészet patinás szakmai folyóiratát. Alapítója és első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. Két cikluson át elnöke volt a köztestületté alakuló Magyar Művészeti Akadémiának. Vezetése idején az Akadémia kiteljesedett. Számos kitüntetése mellett a Nemzet Művésze volt.

Nagy formátumú személyiség volt, „kulturális stratéga” – ahogyan a művészet tradicionális értékrendjét őrző küldetését önmaga meghatározta. Célratörően fogalmazott, ezért harcra és tettekre késznek kellett lennie. Az ezredfordulón teret nyert művészeti fősodorral megbékélni nem tudó világképéért, a tradíció szilárd alapjain álló véleményéért kiálló kultúraőrző volt. De képes volt higgadtan érvelni, friss vitaképessége nem hagyta cserben durva támadások közepette sem. Fiatalos energiáit, fáradhatatlan munkabírását mindenki, még az ellenfelei is elismeréssel nyugtázták. Elképesztő tempót diktált, ezzel gyakran közvetlen környezetét is kétségbe ejtette; mindenki másnál hatékonyabban és összefogottabban szervezett, intézkedett. Pontos ítélőképességgel választotta ki azokat, akikkel a kultúrába integrálható tehetségét és energiáját tovább kívánta vinni. Tisztában volt az alkotóművészet szerteágazó területeinek minden gondjával-bajával, és a lehető legtöbb fórumon igyekezett kiharcolni a tehetségek kibontakoztatását, elismertetését, népszerűsítését.