A színház mint közösségi tér

Az OISTAT 2017. évi színház-építészeti pályázata

Szöveg: Götz Eszter

1968-ban Prágában alakult meg a Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezete, az OISTAT, amely az UNESCO támogatásával jelentős szakmai események, találkozók szervezője lett. 2017-ben 10. alkalommal hirdetett a szervezet nemzetközi színházépítészeti tervpályázatot, az eredményt a májusban Tajvanban megrendezett World Stage Design alkalmával hirdették ki.
A kiírók a hagyományos színházfelfogáshoz képest egy városi közösségi színtér, egy „színházi falu” építészeti megfogalmazását várták a pályázóktól, és tervezési helyszínként a tajvani Hsinchu városának régi, már használaton kívüli stadionját jelölték ki, ahol a játékra szolgáló tér mellett változatos közösségi funkciókat lehet kiszolgálni. A nemzetközi zsűri tagjai Hitoshi Abe (Japán), Sheng-Yuan Huang (Tajvan), Torsten Nobling (Svédország) és Tim Foster (Nagy-Britannia) építészek, valamint Abe Cohen szcenográfus, művészeti vezető (Brazília) volt. Elsősorban olyan terveket értékeltek nagyra, amelyek a helyszínen minimális nyomot hagyó, visszafordítható ideiglenes megoldásokat, a hely és a környezet karakterét megjelenítő, színházszerű, ünnepélyes, ugyanakkor a hétköznapok közösségi életét is gazdagítja.

1. díj: Zenélés a Ye-Tai-n, tervező: Che-Hung Chien (Tajvan)

A terv a stadion egyik oldalát eltávolította, és így nyitottá válik a szomszédos éjszakai piac felé, ami javítja az átjárhatóságot és a várossal való kapcsolatot. Számos pavilont helyez a központi területen, ami egy zárt nézőteret eredményez és két szabadtéri színpadot alakít ki, közös hátsó színpaddal, továbbá szolgáltató és ételt, italt, egyéb cikkeket árusító kisebb pavilonokat. A pavilonok moduláris felépítésű bambusz vázszerkezettel készülnek, amit acél hullámlemez és szélvédő háló borít, a szükséges helyeken áttörésekkel. A stadion meglévő lépcsőit ülőhelyként hasznosítja, ahonnan jól láthatók a szabadtéri színpadok, illetve részben bambusszal ülteti be, hogy megtörje az egyhangúságukat és finomabbá tegye a látványukat.


2. díj: A színház mint közösségi tér, tervezők: Alexej Vorobjev és Olga Smireva (Oroszország)

Nagyon költői elképzelés, ami derűs, letisztult helyet hoz létre, igen kevés változtatással a meglévő stadionszerkezeten. A központi tér egyik végén egyetlen pavilont helyez el, ami egy zárt színházat foglal magában, melyet három oldalon tükröző felületű, sekély medence vesz körül. A központi tér fennmaradó részét közösségi térré alakítja, olyan érkezési hellyé, ahol a stadion meglévő nézőtéri soraiból meg-tekinthető előadásokat is lehet tartani. A pavilon külső falain víz folyik le a medencékbe, ami visszaverődéseket és hűsítő környezetet hoz létre, de ezek a felületek vetítővászonként is használhatók, amelyek a meglévő teraszokról beláthatók. A stadionlépcsők szektorai földdel vannak feltöltve, ide árnyékot és zöld környezetet adó, valamint a lépcsők monotonságát megtörő fákat lehet telepíteni.


3. díj: Történetek nyomában, tervező: Yizhou Liu (Kína)

A tömörebb szerkezetű építészeti koncepciók közé tartozik, és erősebben beavatkozik a környezetbe, de számos érdekes színházi ötletet tartalmazó, nagyon jól kidolgozott terv, néhány kitűnő képi megoldással. A helyszín belépési oldalán állandó épületet tervez, ez a megérkezés helye, előcsarnok és 100 férőhelyes, sarokszínpaddal és hátsó járásokkal kiegészített, zárt színháztér. A szemközti oldalon elhelyezett, 200 férőhellyel rendelkező szabadtéri színház sík padlón, a fölötte lévő stadionlépcsőkön kialakított lelátódobogókon várja közönségét. A szemközti oldal hosszában elhelyezett, motorizált mozgó színpadok a teljes térben tudnak mozogni, az előadás nézői pedig a meglévő teraszokon lévő ülésekből követhetik a történéseket.