Egy régi vízház új élete

Ybl Budai Kreatív Ház

Építész: Oláh M. Zoltán
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Bujnovszky Tamás

Mindössze másfél év alatt készült el a budai Duna-parton álló, Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz építmény műemléki felújítása és az új funkciónak megfelelő átalakítása. Az 1877-ben épült egykori vízház most kulturális és művészeti színtérként született újjá.
Aki ma belép a Duna-parton álló kioszkba, nehezen tudja elképzelni, hogy egy ipari létesítmény tereiben jár. A tágas lépcsőfeljáró, a főhomlokzat közepéből előreugró, nyitható üvegfalakkal körbevett loggia, keresztboltíveiben Scholz Róbert gyönyörűen restaurált sgraffito groteszkjeivel, bent az aranyozott stukkókkal és ión pilaszterekkel díszített kávéház, a kazettás mennyezet, az art decót idéző enteriőr, az üvegkorláttal záródó emeleti galéria és a különleges ízlésről árulkodó berendezés alapján inkább egy palota mai átiratának tűnik. Pedig Ybl a Várkert Bazár megépítése után ebbe a kis építménybe rejtette el a budai Vár vízellátását biztosító szivattyúkat, víztárolókat és a szűrt Duna-víz továbbítását szolgáló egyéb eszközöket, beleértve a kazánt és a föld alatti széntárolót, illetve a gépház fölé helyezett szolgálati lakást a gépész számára. Az épület északi részében elegáns, loggiás kávéházat alakított ki, a kazán kéményét pedig az ipari és a vendéglátó egységek közé, egy kecses, kupolás tornyocskába illesztette, amely az egész építmény még könnyedebbé teszi, szinte az észak-itáliai reneszánsz paloták miniatűr másává avatja.
Alig negyedszázaddal később, 1905-ben a város közműhálózatának kiépítésével a vízház ipari szerepe megszűnt, és az épület egészét átvette Budapest sokszínű társasági élete. A kávéházból étterem lett zenekarral, kártyaszobával, kertrésszel és szabadtéri táncparkettel, és ez a használat tartósnak bizonyult, sem a világháborúk, sem az államosítás nem zavarta meg. A ház állapota azonban folyamatosan romlott, és egy idő után már csak a városlakók emlékezetében maradt elegáns hely, a valóságban egy lepusztult, alig használható, kis alapterületű kioszk volt. 1973-ban egy bő évtizedre a Budapest Táncegyüttes kapta meg próbateremnek, de 1985-ben ők is elhagyták. A rendszerváltáskor magánkézbe került, kaszinóként újították fel, 2007-től rendezvényhelyszínné avanzsált, majd 2009-ben bezárt. 2016-ban vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Alapítványok csoportja, azzal a szándékkal, hogy az Ybl-kioszk ismét a város egyik szépséges és életteli színfoltja legyen: vendéglátóhely és kortárs művészeti és kulturális programokat befogadó közösségi színtér, a korábbi táncparkett helyén szabadtéri rendezvényekre alkalmas terasszal.

Építészet: Konstruma Mérnöki Iroda Kft.
Vezető építész: Dr. Oláh Mihály Zoltán
Építész munkatársak: Szabó Zsolt, Várhidi Tamás, Égető Sándor
Tartószerkezet: Dr. Vándor András
Vízszigetelés: Dr. Kakasy László
Épületgépészet: Lucz Attila – HVArC Kft.
Épületvillamosság: Somogyi Gábor – SOMOGYI KFT.
Kert- és tájépítészet: Nagy Gyöngyi – ROLLA BT.
Restaurátori- művészettörténészi munkarészek: Szekér György – ALAKart Kft., Czifrák László szilikát restaurátor, Kelecsényi Gergely kőrestaurátor, Lehoczky Tivadar fémrestaurátor