Füred kapuja

Balatonfüred, vasútállomás és a Casticum tér

Építész: Tóth Zoltán
Szöveg: Géczi János
Fotók: Danyi Balázs

Az 1972-ben átadott balatonfüredi vasútállomás Kővári György munkája. Legjellemzőbb sajátossága, hogy párba állítható a budapesti Déli pályaudvarral, melyet ugyancsak e neves építész tervezett. Valójában a két utazási végpont ekvivalenciájának felvetésére vállalkozott a tervező. Az idő azonban sem az egyik, sem a másik további létét nem igazolta. A füredi állomás most megújult formában kapott új esélyt.
Épített tereink időszakról időszakra, az igények és a cselekvés téri körülményeihez kapcsolódó képzetek nyomán átalakulnak. A helyváltoztatással, az utazásokkal kapcsolatos színterek (melyek az utóbbi évszázadokban a leglátványosabban jöttek létre és szinte napról napra újraformálódnak) erős kultúrafüggésük révén sajátosan reprezentálják a terek használóit. Az utazási cél elérését, illetve az indulási pont elhagyását biztosító vasúti pályaudvarok megfogalmazását sok esetben a település jellegzetessége (főváros, üdülő, kirándulóhely, ipartelep), máskor valamilyen reprezentációs képzet (történeti emlékhely, többfunkciós pontok) vagy egyéb, például speciális földrajzi, közlekedésszervezési, állami, intézményi szempontrendszer határozza meg. Az egymást váltó időszakok antropológiai elképzeléseit az azokhoz illesztett technikai, technológiai eljárás, az épített tér kapcsolatai, a megszabott térhasználat sokféle – de elsődlegesen településszociológiai – szempontjai érvényesítik, és a megfelelően kialakított tér esetében hangsúlyosan megjelenítik az individuumokról, csoportokról vagy közösségekről vallott nézeteket.

Vezető tervező: Tóth Zoltán
Építész munkatárs: Soós Gergő
Design: S39 Hybrid Design, Baróthy Anna,Krauth Veronika
Konstruktőr: Vadász György, Főző Károly
Épületgépészet: Zöld Béla, Gergely László
Épületvillamosság: Balogh Lajos, Gálos Zsolt
Tájépítészet: Tóth Renáta Ágnes
Közmű: Felhős Koppány
Közvilágítás: Szurmai Zoltán
Kivitelező: NOVA-BAU Kft., Komoróczy Tibor