Leköltözés a Várból

MTA Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház, Budapest

Építészek: Noll Tamás, Madzin Attila, Golda János
Szöveg: Szövényi Anna
Fotók: Bujnovszky Tamás

Egy 2013-as kormánydöntés alapján az MTA több kutatóbázisának is el kell hagynia a Budai Várt. A cél az épületállomány összevonása egy új, „okos” épületbe a korábbi sok, nehezen fenntartható, régi épület helyett. A kormány erősen támogatta a beruházást. Az új épületnek a Soroksári úton az egyik malom helyén találtak megfelelő méretű telket. Az átköltözés mára jórészt lezajlott, az épület működik.
A költözést azonban óriási médiavisszhang és általános köz- és kutatói elégedetlenség övezte. Ahogy a sok újságcikket áttekintjük jellemzően nem az épület ellen és nem is az épület tervezői felé irányul a rengeteg kritika. A Várból való elköltözés mély nyoma visszafordíthatatlan. Elveszítettek valamit a kutatók, és – „vári gyerekként” mondhatom – veszít a Vár is. Az a történelmi miliő, amit az ott kutató – és azt helyénvalóan értékelni tudó – tudósok gondolataikkal megtöltöttek, üresebb lett. Vári lakosként sokszor hallhattam érdekes, értékes beszélgetéseket a buszon, kávézóban, a „Fortunában”, hallgattam az Erdődy-palotából kiszűrődő koncerteket. Az az inspiráló közeg tűnik el innen, ami az önmagában is értékes épületállományt értékes tartalommal megtöltötte. Maradnak a lakosok (?), a vendéglátók és a turisták, és beköltöznek melléjük a fehérgalléros hivatalnokok. A Vár kilúgozódik, egyik szárnyát – vagy inkább alappillérét – veszítve egyre inkább kirakatvárossá válik, és ezzel veszít vonzerejéből is.
És mit veszítenek a tudósok? Sajnos ők is sokat: pszichológiailag kimutatott, hogy az inspiráló környezet – mint pl. a Vár több ezer éves építészeti, történeti hagyománya – jó hatással van a pszichére, gondolatokat inspirál. Ez a környezeti plusz az, ami a Soroksári út mentén, az irodaházak között nehezen vagy egyáltalán nem megteremthető. A sok szépen formált építészeti részlet, a gazdag és ötletes városi környezet adta stimulációt nem tudja visszahozni. Hiába hát a szép új épület és a többféle tudományág összeköltözéséből származó kommunikációs nyereség, a veszteség nagyobb; így érthető az elkeseredettség és az azt kísérő társadalmi visszhang. Az építészek ezt a drámát átérezve próbáltak a helyzetből a legtöbbet kihozni. Az épület telepítésénél is törekedtek az épületszárnyak közé és elé egy, a ferencvárosi ipari miliőtől elzártabb világot teremteni. Az MTA régi épületeinek másolatát, sűrítését is érezhetjük a belső hangulatban.

Vezető tervezők: Noll Tamás, Madzin Attila, Golda János
Projekt építészek: Légár Ágnes, Károly Ferenc
Építész munkatársak: Szűcs Zsófia, Szabó Andrea, Bagdy Eszzter, Kern Ádám, Kriston Szabolcs, Eszik Mihály, Vörös Balázs
Belsőépítészet: Csavarga Rózsa – Sandroza Kft., Major György – Teamajor Kft.
Lámpa, burkolatok: Szentgyörgyi Szandra
Klímahomlokzat: Stocker György – Stockplan Kft.
Tartószerkezet: Suhajda Péter, Molnár Árpád, Molnár Krisztián – M-Teampannon Kft.
Gépészet: Kordé S. Csaba, Kordé Balázs, Andrejszki Györgyi; Kesztyűs Ferenc – Cse-Ko Kft.
Villamos tervezés: Rajkai Ferenc, bárány Péter, Balán Gábor – Hungaroproject Mérnökiroda
Környezetrendezés: Steffler István, Szentesné Dandé Eszter – Garten Studio
Külső közmű: Bíró Attila, Hanczár Gábor – KÉSZ Tervező Kft.