Üzenet

Erdei kilátó, Surrey, Anglia

Építész: Giles Miller
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Richard Chivers

A délkelet-angliai Surrey megye egyik erdei tisztásán 2016 májusban épült meg Giles Miller designer kilátó pavilonja. Messziről rejtőzködő sündisznónak tűnik, egészen közelről pedig fölfedezzük, hogy a nyugati világ egyik legbékésebb, leginkább tájba illő üzenőfalát látjuk.
A hegytetőről nyíló panoráma elemei olyanok, mint minden hasonló európai vidéken: erdős táj, turistautak, avar és napsütés. Nem nyílik lélegzetelállító mélység az ide kiránduló lábai alatt, nem néz szembe gigászi hegyormokkal, nem kéklik odalent tó vagy tengerszem. Ezt a klasszikus helyzetet, pusztán a hegytetőre érés pillanatát, az út egy szakaszának lezárását és a táj felé megnyíló tekintet tisztaságát foglalta végtelenül egyszerű alakzatba Giles Miller. Kilátója szembemegy a műfaj hagyományaival: nem kiugró pozíciót foglal el, nem tör a magasba, hanem inkább megbújik a fák között. Mégis tökéletesen hozza a kilátóponthoz fűződő elvárásokat: a tágas szemhatárt, a védett zugot, ülő- és pihenőhelyet, ugyanakkor az egyszerű, tájba simuló karaktert, ami nem töri meg a nyugodt összképet. Az ellipszis alakú acél vázszerkezetre kézzel rögzített, egyforma méretű cédrusból faragott zsindelyeket illesztettek. A tervező az itteni táj, a hegyvonulatokban látható alakzatok formai analógiáját alkalmazta az elliptikus szerkezet és a zsindelyek kialakításában, de a falevelek, a süppedő talajban hagyott lábnyomok is hasonló kontúrokat öltenek. Az építmény tetején a zsindelyek rakása sűrűbb, lejjebb ritkásabb, és a darabok egyenként is mozgathatók, hogy esőtől, széltől védett zugot biztosítsanak, de a kilátást ne akadályozzák. Az építményben félkör alakban végigfutó padon ugyanolyan zsindelydarabokból készült ülőfelületek sorakoznak, mint amiből a burok készült. Valójában itt, ebben a kilátópavilonban lehet átélni az építmény mint „második bőr” alapélményét a legtisztább formájában.