Túzokrezervátum, Mokrin

Építész: Tóth Vilmos
Szöveg: Pecze Anna
Fotók: Tóth Vilmos

Minden természeti erőforrás egyedi, a maga nemében páratlan jelenség, mégis egyik sem olyan egyedülálló, mint a Mokrin közelében található túzokrezervátum. A Pašnjaci Velike Droplje speciális, mozaikszerű területén a sztyeppék, rétek, mocsaras területek és szántóföldek különböző ökoszisztémái ritka és különleges növény- és állatvilággal vannak jelen. Szerbiában egyedül ez a terület biztosít élőhelyet a túzokoknak. A rezervátum 979 hektárnyi területe másodfokú védelem alatt áll.
A Mokrin-Hódegyháza-Szaján között elterülő, hagyományos pusztai tájba illő túzokrezervátum hajdanán az Ős-Tisza árterülete volt, mely a folyószabályozások révén alakult át szikes pusztává. A rezervátum jelképe a Mokrinhoz közeli, a tradicionális, falusi építészet elemeit mutató látogatóközpont épülete. Ezen a helyen egykor egy karakteres népi elemeket hordozó, napsugaras oromzatú, vert falú tanya állt. A látogatóközpont ugyanilyen népi elemeket idéz; sokak szerint az épület a puszta fölé emelkedő tornyával olyan, mint egy kotló, napozó túzok a puszta közepén. Az épület a magyarkanizsai Tóth Vilmos tervei alapján készült el, akinek nem ez az első természetvédelmi területre tervezett épülete: az ő elképzelései alapján készült Erzsébetlakon, a Császár-tó közelében és a Törökbecsétől nem messze elterülő Sóskopó partján hasonló, kilátóval rendelkező létesítmény, amely a védett természeti értékek ismertetésére, a látogatók fogadására szolgál, amolyan kiinduló bázis és pihenőhely is egyben.

Építész: Tóth Vilmos
Statika: Molnár Csikós Zoltán