A rejtőzködő épület-tárgy

Városi uszoda és sportcsarnok, Budaörs

Építészek: Keller Ferenc, Fialovszky Tamás, Sajtos Gábor
Szöveg: Sulyok Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

Hatalmas épület, nagy alapterület, épp elég csak körbejárni is. Főbejárata a Dobai János által tervezett, szintén komoly méretű, emblematikus, új általános iskolával szemben (lásd MÉ 2010/1. – a szerk.), a Hársfa utcában található, ahol a két középület ma már látványos utcaképet hoz létre.

Mióta kint jártam az épületben és környékén, azon gondolkodom, mi lehet az oka annak a furcsa jelenségnek, hogy nem tudok a budaörsi uszodára épület-tárgyként emlékezni úgy, ahogyan általában egy-egy épületre visszagondol az ember. Az a benyomásom, hogy a nagy tömegű és kiterjedésű épület valahogyan egyik nézetéből sem ad egységet. Mintha eltűnne az emlékeimből. Nem a jellegzetes fő nézet hiányzik, de mégis: az egységes kép, amit róla őrzök, a pályázati terv megszemléléséből maradt bennem. Az épület egészének formája a két nagy, igen kis hajlásszögű tetősík miatt ilyen különös. Nem tűnik magasnak, hiszen az egyemeletes ház nem lehet magas, de nem is látszik alacsonynak, mert a véghomlokzat azért megmutatja a tekintélyes tömb valódi magasságát.
Annál is furcsább ez, mert egyébként az épület külső faburkolata meglehetősen egységes. Alaprajzi elrendezése is világos: az uszodai és a sportcsarnoki szárnyat a bejárattól induló széles foyer választja el egymástól, s ha itt belépünk, egyértelmű térbeli kép fogad bennünket. Balra az uszoda, jobbra a sportcsarnoki lelátók helyezkednek el, szemben az emeletre vezető lépcső. A homlokzaton igen kevéssé hangsúlyozott, szinte elhallgatott főbejárat is a rejtőzködés érzetét erősíti.
A belső térbeli érthetőségét az teremti meg, hogy első pillantásra áttekinthető az egész komplexum. Belátunk a fedett úszómedencéhez, azon túl pedig jól kivehető a szabadtéri medence és a strand területe. A medence tér nem túlságosan magas, de racionálisan, minden sallangtól mentesen kialakított belsője a sportos jelleget hangsúlyozza, nem enged a zavaros látványfürdői-vidámparki csábításnak. Fekete, szürke, néhol piros mozaikburkolat, fekete fém tartószerkezetű üveg válaszfalak, szürke fémrács álmennyezet, a medence türkize: ennyi a mértéktartóan, arányérzékkel megkomponált belső karaktere. A bejárati folyosó túloldalán, a lelátók alatt kaptak helyet a ruhatári szekrények, a közönség innen tovább haladva a lépcsőkön felmenve éri el a lelátókat. Ennek a térnek a formálása is visszafogott, bár nem a tervezett fapadok, hanem piros műanyag székek kerültek végül az egyoldali lelátóra.
Az emeleten különös látvány fogad bennünket: a földszinti foyer-folyosó fölött tágas passzázs húzódik, az épület szinte teljes külsejét fedő faléc burkolat kültéri folytatásával. Itt válik érthetővé a tervezők szándéka, hogy átjárható épületet alakítsanak ki. A ház főbejárati oldalának északi sarkán rámpa indul az emeletre, méghozzá úgy, hogy föl lehet rajta menni és keresztül lehet haladni a sportcentrumon anélkül, hogy belépnénk az épületbe. A hátsó homlokzathoz érve pedig éttermet találunk terasszal, ami szintén függetlenül megközelíthető.
Az épület meghatározó anyagai a külsőben a faburkolat és a látszóbeton, a belsőben a látszóbeton és az üveg. A látszóbeton felületének kialakítása a kis kör alakú bemélyedésekkel kísértetiesen hasonlít a Tadao Ando védjegyévé vált betonfelületre. (Nem vethető össze azzal, sajnos a magyarországi betonmunka siralmasan alacsony kivitelezési színvonalú.) De az épület egész formálása emlékeztet a japán mester ifjúkori házainak lényegretörő térképzésére. Mindenesetre az összkép a tisztaságot, a világosságot és az egyszerűséget idézi föl a látogatóban. A sportcentrum éppen az, aminek lennie kell, sem több, sem kevesebb: városi, polgári szabadidő létesítmény az autópálya mellett, a családi házas övezet szélén. Az eredeti tervekben szereplő, de végül elvetett zöldtető jelentősen emelte volna a ház összértékét, és különlegessé tette volna az „eltűnő épület-jelleget”.

Generáltervező: Építész Stúdió Kft.
Építészek: Keller Ferenc, Fialovszky Tamás, Sajtos Gábor
Tartószerkezet: Pongor László
Épületgépészet: Oltvai András, Oltvai Tamás
Elektromos tervezés: Kovács György, Ivanics Zoltán
Környezetrendezés: Steffler István, Kontra Dániel