Jövőakadémia

Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, Felcsút

„A futball örömén kívül akkor csak a keserűség maradt.”
(Grosics Gyula a Keresztlécen c. Kálomista Gábor dokumentumfilmben)

Építész: Dobrosi Tamás
Szöveg: Gerle János
Fotók: Bujnovszky Tamás

Felcsútra érkezve mindjárt a település elején jobbra egy feltűnő Makovecz-kupola fogad. A napfényben ezüstösen ragyog a fekete természetes pala, ahogy elhaladunk mellette, kúszik rajta a fény, pikkelyeivel életre kel a partra vetett mesebeli hal, a fején korona, a halak királya. Az utcán és az udvaron buszok állnak, rajtuk a felirat: Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia.

Itt rendezik évente a nemzetközi Puskás-Suzuki kupát a legjobbak utánpótlás csapatai számára. Kivételes, példaértékű kezdeményezés, bárcsak lenne az országban több ilyen színvonalú stratégiai kezdeményezés a jövő nemzedékek érdekében. Itt óriási erőfeszítéssel együtt van minden, ami a tehetséggondozáshoz és -neveléshez szükséges, és mindenből a legjobb: sportvezetésből, egészségügyi felkészítésből, pedagógiából. Az egész országból szakmai felmérés, nemzetközileg elismert diagnosztikai vizsgálatok alapján kiválasztott százhúsz gyerek tanul itt, ez nem pénzen múlik, nem összeköttetésen, csak a tehetségen.
A koncepció része, hogy a környezet is legyen a sportemberré és ezzel összefüggésben az emberré nevelés eszköze. Ezzel kereste meg az Akadémia 2006-ban Makovecz Imrét, hogy az addig csak a bővülő szükségleteknek megfelelően toldozgatott egykori kúriát és környékét fejlessze olyan együttessé, ami a regionális futballközponttá emelkedő akadémia otthonának hírét is szétviszi a nagyvilágba. A fociban elvárt legmagasabb színvonalat az épület is tükrözze, az oktatás része legyen a megbecsülésre érdemes környezet. Ritka szívmelengető gondolat. Utoljára Bárczi István budapesti polgármester építtetett ilyen szándékkal iskolákat, a századfordulón a legjelesebbekből kiválasztott építészeknek és társalkotóiknak a hazafias nevelés szellemét kellett (akarták is) belevinniük terveikbe. Közülük Kós Károly és Györgyi Dénes Városmajor úti és Zrumeczky Dezső Áldás utcai iskolái mutatják be a legmagasabb fokon, hogyan lehet az épület szellemével a hazai kultúrát a gyermeki mélytudatba beültetni.
Makovecz Imre a tőle évtizedek óta megszokott módon egy ültőhelyében felvázolta a létesítendő együttes alaprajzi rendszerét és madártávlati képét – az építtetői szándék a tervezés folyamán gyakran módosult, és éppen a tervek adtak ihletet a végleges tartalom kialakításához, – és odaadta a munkát kidolgozásra egy kéznél lévő fiatalnak. A hetvenes évek közepétől mindig volt ilyen fiatal a közelében, hol munkahelyi beosztottként, hol magán mesteriskolája tanítványaként, hol a visegrádi tábor részvevőjeként, a nyolcvanas évek elejétől aztán megalakuló gmk-ja majd kisszövetkezete tagjaként, végül 1989 óta a Vándoriskola nála dolgozó építészeként. Ez a felhívás: „tessék, fiam, hozd ki belőle, amit tudsz!” azt jelenti, hogy az irányt kijelölő vázlat alapján az építésztanoncnak, ha tetszik, legénynek, végig kell rajzolnia, egyeztetnie a tervet, megrendelővel, társtervezőkkel, kivitelezővel egyezkedni és az avatásig művezetni. A mester csak akkor avatkozik be, ha valami nagyon félrecsúszik, ha meg kell menteni a munkát a kudarctól. Súlyos kettős felelősség ez: a tanítványnak avval a teherrel a nyakában kell dolgoznia, hogy Makovecz-házat tervez, azaz nem hozhat szégyent a mesterére, akinek viszont sajátjaként fel kell vállalnia a kezdő építész mélyvízben való küszködésének eredményét. A tét nagy, de a legény remekműve igazi mestert avathat.
Ez történt most kivételes minőségben Felcsúton. A feladat az akkor még vándoriskolás, azóta sikeresen diplomázott Dobrosi Tamáshoz került. Vándoriskolai jelentkezése is a szerves építészet iránti régi érdeklődésének volt köszönhető, a Műegyetemen komoly lecke volt számára az irányzat általános elutasítása, de inkább a ritkán indokolt elutasítás magyarázata, ami az épületszerkezeti megoldatlanságok, formai következetlenségek példáit általánosítva rótta fel a szerves építészet művelőinek. Dobrosi Tamás munkája lett az együttes első ütemének, a kúria Makovecz Imre által tervezett átalakításának művezetése és a két ütemben megvalósuló új épület megtervezése. Két éve készült el az ügyvezetési és egészségügyi-diagnosztikai szárny, most pedig a hozzá közvetlenül csatlakozó konyha-étterem.
A kertbe és az épületekbe is több helyen lehet belépni, a vendégek a koronás kupola alatt érkeznek, ahol a nyitott és zárt terek sajátos együttese fogad. A sok funkció (tárgyalók, rendelők, öltözők, irodák) sokféle megközelítést, útvonalat igényel, erre játszik rá a téralakítás; az átlátható, de egészükben rejtetten maradó terek tovább mozgatják a látogatót, aki előtt újabb térrétegek és látványok nyílnak meg. Mindez a kis alapterülethez képest meglepő nagyvonalúsággal és változatossággal. Az egymásba folyó közös terek, folyosók, pihenők látszólag kitöltik a teljes épületet, ami így egy termeszvár gazdag és ismeretlen logikájú térrendszerére emlékeztet. Az egyszerű tömör fehér falakra ráboruló tetőszerkezet kristályos tisztasága rendet teremt mindkét épületben. Ez a terv nagyszerűségének kulcsa. Dobrosi következetesen meg akart rajzolni egy olyan épületet, amelyben nincs hibalehetőség, nincs menetközben eltorzított részlet, önkényesen elhagyott szerkezeti elem. Ahol minden pusztán a szerkezet logikájából következik, miközben a hajlított, ragasztott fatartókból bonyolult konstrukciót állított össze. Elkerülte a szimmetriából adódó kézenfekvő megoldásokat, mert épületének több nézete is egy hatalmas, farkával csapkodó hal hajlékony testét idézi. Felvállalta a görbített terek lefedésének nehézségeit, a feladatot azzal tetézve, hogy követve a mester egyik tervezési elvét, mindkét épületben eljátszott a „ház a házban” ötletével. Az önálló, házon belül is palával héjalt, zárt terek, tetőszakaszok képesek tájjá alakítani az épületbelsőt. Az étterem felett lebegő különterem, a labdarúgás szentélye mintha átrepülne az épületen, ablakain át megjelenik meg a belső sokféle látványa. Az innen közelről szemlélhető szerkezet változatossága és logikája a házat a Makovecz-iskola legmagasabb színvonalú alkotásai közé emeli.
Dobrosi Tamás újszerű megoldásokat alkalmaz, meglepő bátorsággal és magabiztossággal. A mesterre emlékeztető formálásmódja szabadon alkalmazza a már felvetett építészeti gondolatokat. Ilyen a piliscsabai, épületen belüli kisvárosi atmoszféra, a tetőhéjalás lépcsős rétegekre bontása és néhány szerkezeti megoldás. Az épület lényszerűsége azonban nem utánérzésként, hanem eredeti gondolatként jelenik meg. Az erőteljes szerkezetre feszülő pikkelyes bőr a kínai felvonulások hatalmas mozgó sárkányaira emlékeztet. Az étterem stadion felé megnyíló bejárata felett a palát rézlemez borítás váltja, a halpikkely a sci-fi animációk vértbe öltözött sárkányának bőrévé változik. Az épület sokarcúsága szokatlanul új elem.
Dobrosi Tamásnak sikerült elérnie, hogy az valósuljon meg, amit alaposan végiggondolt és megrajzolt. Szigorú elve szerint a forma a lényegből adódjon, a műszaki tartalom transzformálódjék építészeti formává. Két-három év kellett ahhoz, hogy a benne először csak a kezdőt látó kivitelezők és az építtető is elfogadja határozott tervezői tekintélynek, hogy például az íveket, amelyeket a kúriánál még gipszkartonból formáltak, az új épületnél növekvő bonyolultságuk ellenére is kisméretű téglából falazzák. Az Akadémia fontosnak tartotta, hogy a kivitelezést környékbeli kisebb cégek végezzék, az új szárny esetében maga szerződött minden alvállalkozóval. Részben ennek is köszönhető, hogy olyan ünnepi esemény lett az építkezés, amelyben a kivitelezők egyre büszkébbé váltak saját, korábban maguktól nem várt teljesítményükre.
A felcsúti együttes berendezése az építészetileg is meglepő atmoszférát egy szürreális vízió elemeivel egészíti ki. Ennek legnagyvonalúbb megjelenése a kollégium aulájában a fali vitrineket koronázó hatalmas szűrmotívumok és a fali világítótestek óriásira nagyított bimbói az építészeti szürrealizmus: a tetőszerkezetet hordó emberarcú oszlopfők mellett. A belsőépítészet mindenütt növényi formákat idéz az épületbe, az egész szerkezetet segíti megeleveníteni. Snopper Zuzsa belsőépítész számára izgalmas kihívás a kétféle, önálló világot képviselő alkotó első találkozása. Tervein több stílus is megjelenik, melyek általános jellemzője a népművészeti motívumok felnagyítása és kortárs szerkezetekbe illesztése. A tárgyaló karosszékei a legszebb példái a népművészeti ornamentika szerkezeti átírásának. A konstrukciót összetartó oldallapokba mart indázó virágminta adja a bútor könnyedségét, eleganciáját. A bonyolultnak tűnő forma ellenére egyszerűen gyártható elem mintha a szék oldalkárpitja volna, ahogy az ovális asztallap azonos formákból álló mintázata a terítőt teszi szükségtelenné.
Az egészségügyi épület tárgyalójának csipkésen áttört bútorai finomságuknál, könnyedségüknél fogva jól kiegészítik a férfias térstruktúrát, az étterem térbe mélyen benyúló, virágszerű lámpatestek viszont konkurálnak a faszerkezet íveivel. Az étterem egyszerű, kollégiumok vagy kolostori refektóriumok hangulatát idéző asztalai és padjai, bár anyagvastagságuknál fogva kissé légiesek, szépen illenek a térbe. Legjobban a visszafogottságukban is gondosan kiformált lábazatok, korlátok, burkolatok segítik az építészetileg meghatározott atmoszféra érvényesülését. A hagyományos magyar díszítő művészet szerkezeti logikájával alakított korszerű bútorok Snopper Zsuzsa pályájának is fontos állomásai és méltó módon járulnak hozzá az együttes művészi rangjához. Az étterem bejáratánál található falkép (Barabássy Somogy Örs fafaragó munkája) érdekes párhuzamot kínál Makovecz Imre egyik korai, 1975-ös tervével, az Alagi Állami Gazdaság dísztermébe készült életfával. A népművészeti ihletettség ott eleven erő, itt finoman és ötletesen előadott tanítás.
Az együttes továbbtervezése jelenleg folyik, a kúria másik oldalára konferenciaközpont kerül, a focipálya nemzetközi szabványoknak megfelelő 6500 személyes lelátóval bővül.

Lechner óta (előtte se nagyon) nem volt iskolateremtő építész, akinek követői a mester saját stílusát igyekeztek utánozni, alkalmazni, továbbvinni. Ennek feltétele előszöris a saját stílus, és Makovecz esetében ezen túl hangsúlyos a tanítványokkal való tudatos foglalkozás. Nagy jelentősége van annak is, hogy az organikus építészeten belül nemzetközi viszonylatban is kevés iskola létezik. Wright szellemi utódain és Rudolf Steiner többé-kevésbé ortodox követőin kívül talán csak a svéd Eric Asmussen teremtett tanítványi kört, amely a halála után azonban bomlásnak indult. Makovecz Imre kezdeményezésének társadalmi hatása ezekét messze meghaladja. Az a néhány tanítványi remekmű pedig (amellett persze, hogy a szociális és természeti környezethez való alkalmazkodás normává emelése e szellemi mozgalom érdeme), amely saját munkáinak színvonalára emelkedett, igazolja az iskola eredményességét.

Felelős építész tervező: Dobrosi Tamás – Doparum Építész Kft.
Statika: Pongor László – Pond Kft.
Épületgépészet: Nagy László
Épületvillamosság: Kovács Zsuzsanna
Tűzvédelem: Müller Róbert
Belsőépítészet: Snopper Zsuzsanna – Snopper-Design Kft.
Kertépítészet: Herczeg Ágnes – Pagony Kft.
Kőművesmunkák: Koch Attila – Koch és S Kft.
Tetőszerkezet: Somogyi Tamás – Sokon Kft.
Palafedés: Varga István – Epigon 3V Kft.
Bádogos szerkezetek: Németh Zoltán – Alu-Flamand Bt.
Nyílászárók: Szabó Attila – Atis-Fa Kft.
Építtető: A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány