Kint és bent

Ekler időszerűsége

Szöveg: Golda János

Ekler Dezső: Szent Ilona Borászat, Somló-hegy, 2012, fotó: Bujnovszky Tamás

Ekler Dezső: Szent Ilona Borászat, Somló-hegy, 2012, fotó: Bujnovszky Tamás

Az épületről, az építésről alkotott fogalmaink az aktuális korszellemhez igazodva gyorsuló ütemben változtak az elmúlt évtizedekben. A szecesszióban a a hagyományos épületek homlokzatán még falvédőszerű növényi ornamentika jelent meg. Később Le Corbusier-nél a ház először lakógép, aztán metaforikus szobor, Mies-nél anyagtalan üvegdoboz, a strukturalistáknál végtelenített síkbeli alakzat, a brutalistáknál, metabolistáknál mesterséges földbázis, az Archigramnál lépegető űrállomás.
A kilencvenes évek svájci dobozánál lecsupaszított tárgy, de Zumthornál rítussal, érzékeléssel újratöltve, a skandináv Snøhettánál északi fény, a mai japánoknál a tiszta keleti gondolat makettja és így tovább. És akkor nem beszéltünk még a mostani fiatalokról, a Dezeen, az ArchDaily generációjáról. Sok szöveg, sok forma, sok kép. Egy mai ház amúgy is elég bonyolult, és soha nem épült még ennyi a világban. Erősödik az ösztönös vágy visszatalálni a közösségi építéshez és az érthetőséghez. Nyitottá válni térre és időre, mint a régiek.
A változások az egész 20. századot végigkísérték. A hetvenes évekre – amikor egyetemre jártunk – világossá vált, hogy a klasszikus modern szociális forradalma, etikai tartalma végleg kiüresedett, a küldetéses társadalmi mérnökök tervei nem sikerülhetnek, az üzlet pedig mindent visz. A forma így nem követhette többé szolgaian a funkciót, és a formalizmusba hanyatló hivatalos modern agóniája fölött új eklektikus tanok ültek halotti tort. Közös tapasztalatuk a tárgyi világ túlburjánzásával szemben az építészet értékvesztése és sivárrá válása, a horror vacui volt. Az építészeket szellemileg felkészületlenül érte a kulturális leértékelődés. Az egyre nagyobb és összetettebb építési beruházások méreteivel fordított arányban váltak egyre kiszolgáltatottabbakká a bürokratikus politikai, gazdasági struktúrában, presztízsük, társadalmi megítélésük megállíthatatlanul csökkent. Kialakulóban volt egy gazdagabb, érzelmesebb, romantikusabb szemlélet, amellyel jobban ki lehetett fejezni a dolgokat az építészet és a várostervezés területén is. Emberibbnek tűnt, de elég hamar üres üzleti formákká hígult. Egy idő után csak az infokommunikációs üzleti világ marketingesei által kitermelt brand-képző sztárépítészek jelentettek kivételt.