Kisvárosi lakótelepeink

Bökényalj Csongrádon

Szöveg: Balla Regina

bokeny1

Csongrád 16 564 főt számláló népességű alföldi kisváros, mely 174 négyzetkilométeren terül el. Lakosságának több mint egynegyede a hetvenes években épült Bökényalj lakótelepen él. A települést a Tisza kanyargó élő és holt ágai ölelik át, ide torkollik a Körös folyó vize is.
A város kialakulása több mint ezer évre nyúlik vissza, település fejlődését egészen a 20. század közepéig elsősorban a környező vizek határozták meg. A hatvanas évek városfejlesztési és rendezési törekvései a múlt század vízszabályozási munkáinak köszönhetően válhattak valóra.
A honfoglalás kori település közvetlenül az egykori Körös és a Tisza kereszteződésében jött létre. Szent István korában megyeközponttá fejlődött, melynek első ispánja Bököny fejedelem volt. A középkori város egyrészt a környező vizek védelmében ellenállt a harcoknak, másrészt a vizek által többször is megsemmisült. A legnagyobb problémát az egykori Körös-Tisza torkolat jelentette. Az 1784-es katonai felmérés térképéről szinte leolvasható, hogy a Tisza bal partjáról beömlő Körös vize feltartóztatta, megnyomta a Tisza vizét, és arra kényszerítette, hogy képezzen egy új ágat. Ez az ág, az úgynevezett kerekárok védte az egykori középkori várost, viszont magas vízállás esetén víz alatt tartotta a település környezetét a mai Bökény városrész irányában. A középkori városmagtól délre fekvő, korábban lápos területek a 19. században 320 holdnyi kiváló minőségű termőföldet adtak a helyi gazdáknak, melyet azonban a körösi és a tiszai árvíz folyamatosan veszélyeztetett. A területen birtokos gazdák ezt megelégelték, s 1841-ben megépítették Csongrád első védelmi töltését, mellyel a keleti Bökény területe részben védetté vált. A Köröst 1855 és 1864 között szabályozták, vizét 600 méter hosszú csatornával a mai torkolathoz vezették, majd a Tisza szabályozás 84. átvágása szintén elősegítette, hogy a Bökény területe a 20. század közepére végleg kiszáradjon.