Következő megálló: Európa

Metróvonal két kontinens közt

Szöveg: Kovács Máté Gergő

A Tünel tervei, forrás: Gavand, 1876

A Tünel tervei, forrás: Gavand, 1876

„A százötven éves álom valóra vált” – hirdeti büszkén a török vasúttársaság, a TCDD. 2013-ban, a köztársaság kikiáltásának 90. születésnapján ugyanis Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök és számos külföldi kollégája körében átadták az isztambuli metróvonal legújabb szakaszát, melynek első koncepcióját 1876-ban vázolták föl. Ennek hallatán némi büszkeséget érezhetünk, hogy a mi négyes metró építésünk csupán negyvenegy éve döcög.
Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a mintegy 63 km-es Marmaray projekt történetét, két dologban mindenképp bámulatos: egyrészt a Boszporusz tengerszoros alatt fut összekötve Ázsiát és Európát a Föld egyik leginkább földrengésveszélyes pontján; másrészt a tervezés és kivitelezés érdemi része tíz év alatt, a gazdasági válság kellős közepén valósult meg. Az újságok állítása igaz: a hajmeresztő vállalkozásnak legkorábbi ötletei valóban az utolsó oszmán szultánok idejébe vezetnek vissza, így érdemes a kortárs projekt kapcsán visszatekinteni Ázsia és Európa összekötésének izgalmas történetén, és rápillantani Isztambul sajátos tömegközlekedési rendszerére.

Szükség van-e egyáltalán metróra? – tömegközlekedés Isztambulban

Végigtekintve Isztambul tömegközlekedésén, meglepő, hogy a tizennégymilliós nagyvárosnak mindössze egyetlen metróvonala van. Habár az isztambuli közlekedési vállalat, az İstanbul Ulaşım szerint 2014-ben a város 141 km metróvonallal rendelkezik (állítólag 2019-re ez 776 km-re fog nőni), de tény, hogy ebbe rengeteg, felszín fölötti kötöttpályás vonal, és felszín alatti, ám rövid, többnyire turistalátványosság is beletartozik. Többek között olyan érdekességek, mint a csupán két megállós, ám 139 éves Tünel nevű földalatti, vagy egy másik hasonló, kétállomásos kábelvasút, a Füniküler, ami az előbbitől nem messze, a Taksim tértől közlekedik a tengerparti Dolmabahçe Palotához közeli Kabataş megállóig. De megemlíthetjük a Teleferiket, amely egy kábelen függő, kétkabinos panorámajárat az Aranyszarv öböl végén lévő, csodás kilátással rendelkező Piyerloti teraszhoz. Ezek inkább turistalátványosságok, mintsem a többmilliós lakosság napi közlekedési eszköze.