Különutas magyar szocreál

Egy láthatatlan történet

Szöveg: Sylvester Ádám

Tolna, Kultúrház, 1952, tervező: Pintér Béla

Tolna, Kultúrház, 1952, tervező: Pintér Béla

Amikor az ötvenes években született politikai-társadalmi viszonyokról olvasunk, és azon belül az építész szakma eseményeiről, rengeteg adatot találunk. Mégis valami fontos hiányzik az egészből. A hatvanas években induló fiatal építészként jómagam ezt a hiányzó üzenetet történetesen megkaptam, mivel benne voltam a „családban”, akikkel ez történt. Amit megtudtam, az mindent megmagyarázott, ami a későbbi évtizedekben velem és az én építész generációmmal történt.
1956 után a magyar építészet meglepő fordulatot vett. Az ötvenes években az egypárti politika által kiemelt szerepbe helyezett hivatásszakma hirtelen kikerült a kedvezményezettek közül, mi több, a pártadminisztráció által a művészetek sorából is kitöröltetett. (Szerencsére a szerzői jog az építészetet az alkotást létrehozó foglalkozások listáján szerepelteti.) Hogy mi volt ennek az oka, azt csak egy eddig ki nem mondott és alaposan végig nem gondolt történet világíthatja meg. Ennek fényében át kell értékelnünk a magyarországi szocreál egész jelenségét. Ahogyan azt is, hogy a panelépítészetet miért tartjuk ma a szocreál részének, holott semmi köze ahhoz. Fontos tisztázni ezeket a pontokat, hiszen az építészet mai helyzetét is magyarázza.
A hatvanas évek hozták a városaink köré azt a panel lakótelepekben megnyilvánuló, rendkívül szívtelen, a környezetre egyáltalán nem figyelő építészetet, mely erkölcsi és fizikai alkalmatlansága miatt mára óriási szociális és környezeti, energetikai problémákat okoz. A panelhez képest a szocreál valódi arca kifejezetten üde. Azokban az írásokban, amelyek ezzel komolyan foglalkoznak, benne vannak mindazok az elemek, amelyek ezt magyarázhatnák, de a szerzők nem tudják összerakni, pontosan miért alakult így: nem tudják, hogy valami történt, ami nem a politikai akaratot követte. A volt szocialista táborban élők – többé-kevésbé teljes joggal – azt gondolják, hogy itt mindent a politika irányított. De volt kivétel, és a magyar építészet egy kitüntetett pillanatában ilyen kivételt jelentett.