Ébli Gábor: Múzeumánia

L’Harmattan Kiadó, 2016, 259 oldal

Szöveg: Götz Eszter

Ébli Gábor: Muzeumánia

„A múzeum hatalom” – így kezdi Ébli Gábor az európai „kulturális élménygyár” európai modelljeinek elemző kötetét. A cím és a téma alapján gyaníthatóan szakmabeliek fogják kezükbe venni – művészet- és kultúrtörténészek –, holott a muzeológiai trendek, módszerek és kommunikációs stratégiák részletein túl a szerző lényeglátó szemlélete a mai európai kultúra egészéről szól. A történelemcsinálástól, a múlthamisítástól a fogyasztói magatartásmodellekig és a reklámpszichológiáig, múlt és jelen viszonyáig benne van az egész elmúlt kétezer év és a jelen, sőt a jövőről alkotott képzetek. Pedig a fegyelmezett szöveg ritkán lép ki a szorosabban vett kontextusból. A rövid előszó és az országonként, városonként vagy régiónként csoportokba fogott múzeumi helyzetelemzés szigorúan intézményről intézményre halad, igaz, bőséges kulturális-történeti háttérbe helyezve a jelenségeket. A múzeumokon keresztül valójában az európai társadalmak tudatállapotát kutatja. Szándékoltan nem a kulturális turizmus legnagyobb központjaival foglalkozik; London, Párizs nem kerül itt szóba, viszont képet kapunk Lisszabontól Rigáig, Helsinkitől Athénig minden jelentősebb múzeum típusú vállalkozásról, legyen az állami, magán- vagy alapítványi tulajdonban.
Fontos könyv, messzehangzó tanulsággal. Pontos, szellemes és tág horizontot fogalmaz meg nem csupán a múzeumok mai helyzetéről, de – egyetlen szóval sem említve, csupán a párhuzamok plasztikus kiemelésével elegánsan rávezetve – a hazai múzeumpolitikai ellentmondások valódi természetéről is.