Párbeszédkísérlet

MÉSZ Esték – Merre tovább, Római-part?
Építészek Háza, 2016. október 10.

Szöveg: Beliczay Zsuzsa

A Vár rekonstrukciója és a Liget múzeumi koncepciója után újabb indulatokat kavaró projekt esetében kezdeményezett társadalmi konzultációt a Magyar Építőművészek Szövetsége. A MÉSZ Esték októberi beszélgetése a Római-part árvízvédelmével foglalkozott.
Az október 10-i rendezvény időzítése kiváló volt, hiszen egy nappal korábban több ezres békés demonstráció jelezte a fővárosnak, hogy nem kér a tervezett mobilgátból, a partot természetes voltában, fákkal, kavicsos parttal, kacsákkal és kajakozókkal szeretné megtartani. A hullámtérben élők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a Főváros évtizedek óta nem foglalkozik a Római-part problémájával, magára hagyta az ott élőket, akiknek a mobilgát végre megoldást hozhatna.
Abban minden fél egyetért, hogy az árvízvédelemre megoldást kell találni, a partot rendezni kell, és a területnek mindenképpen rekreációs funkciót kell betöltenie. Vita csak abban van: hol és hogyan? A Főváros közvetlenül a Duna parton, mély alapozású betonfalra rakható mobil elemek felépítésével szeretné biztosítani a Csillaghegyi öblözet árvízvédelmét, az ellenzők szerint azonban a Nánási út – Királyok útján eddig is meglévő nyúlgát vonalában kell megoldani a védekezést, a hullámtérbe épült házak védelmére pedig alternatív megoldásokat kell kidolgozni. Ebben az esetben ugyanis megmaradhatna a természetes Duna-part, és a mélyalapozás miatt kialakuló mocsárosodástól sem kell tartani.
A beszélgetésre Kádár Bálint, a Kortárs Építészeti Központ elnöke, Bardóczi Sándor tájépítész, Ébert Ágoston építész, helyi lakos, a part menti mobilgátat ellenző Rómaifürdő Telepegyesület elnöke, illetve Egri Gábor, a gát mellett lobbizó Római-partért Egyesület vezetője, az egyik part menti szálloda tulajdonosa kaptak meghívást. A moderátor Osskó Judit volt. Az ellenérdekelt felek egy asztalhoz ültetésére, a párbeszéd elindítására hivatalos kezdeményezés még soha nem történt, pedig ez lenne az alapja annak, hogy az ilyen erős vitát kavaró ügyek nyugvópontra jussanak, és a végeredményt a megrendelő, a kivitelező, az ott élők és a területet használók egyaránt magukénak érezhessék. Az indulatoktól – időnként személyeskedéstől – sem mentes felszólalások megmutatták, milyen nehéz feladat ez, milyen gyerekcipőben jár Magyarországon a véleményütköztetés és konszenzuskeresés kultúrája.
Az este a tragikusan fiatalon elhunyt tájépítész, Csontos Csenge Római-partról készített rövidfilmjével indult, majd Bardóczi Sándor mutatott be a világ nagyvárosaiból olyan, árvízveszélyes területekre született építészeti és tájépítészeti megoldásokat, melyek a környezeti hatásokat adottságként kezelik, és nem megszüntetendő problémaként. A példák közt a Római-partról ismert alternatív árvízvédelmi megoldások – árvízálló kerítések, parton felállítható bakos gát – is szerepeltek, melyek jól vizsgáztak a legutóbbi rekord vízállásnál.
Ezután Egri Gábor kapott szót, aki szerint a hullámtérben élőket másodrangú állampolgároknak tekintik, akiket nem illet meg az árvízvédelem, holott Magyarország legmagasabb üdülési adóját fizetik az önkormányzatnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy árvíz esetén a területen kikapcsolják az áramot, kiöntenek az emésztők, fertőzésveszélyessé válik a talaj. Ébert Ágoston térképekkel, műszaki adatokkal mutatta be, hogy a parti nyomvonal miként tenné lehetetlenné a természetes vízpart megőrzését. Kádár Bálint arra hívta fel a figyelmet, hogy a problémát nem hátulról visszafelé kellene felfejteni, hanem először azt kellene meghatározni, mit szeretne kezdeni a Római-part 72 hektáros területével a főváros, milyen funkciókat szeretne ide helyezni, s ezután, építészek, tájépítészek, várostervezők és vízügyi szakemberek közös, összehangolt munkájával kellene megfelelő megoldást találni az árvízvédelemre és a rehabilitációra.
A közönség soraiban ülő Szeneczey Balázs, városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettes az elhangzottakra reagálva kifejtette, hogy a város elsődleges szempontja az emberélet védelme. Biztosította a megjelenteket, hogy a Főváros mindent megtesz annak érdekében, hogy a területet a lehető legtermészetesebb formájában megőrizze. Kádár Bálint felvetését megköszönve annyit mondott, mindenképpen konzultálni fognak a társszakmákkal a mobilgát megépülése után, a terület funkcióinak újragondolásakor.
A közönségben helyet foglaló Lányi András rámutatott: ebben a helyzetben a politikának el kell döntenie, hogy a többség véleményét, vagy a kisebbség érveit tartja-e erősebbnek. Ezzel azonban felelősséget is kell vállalnia a Budapest egészét érintő kérdésben.