Körülöttünk. Ipar- és tervezőművészet Nemzeti Szalon 2017

Műcsarnok, 2017. április 22. – augusztus 13.

Szöveg: Ulrich Tamás
Fotók: Kővágó Nagy Imre – Műcsarnok

„MŰVÉSZI IPAR, IPARMŰVÉSZET, TERVEZŐMŰVÉSZET, DESIGN” ezzel az öt fogalommal kezdődik a Nemzeti Szalon katalógusának Fekete György belsőépítész által írt bevezető szövege. A design, ami talán akkor kezdődött, amikor az ősemberek egyike, az első kézműves-művész nekiállt simára csiszolni a pattintott kőbaltáját a többiek nagy csodálatára és megszületett az első „formatervezett” kézműves termék… Ekkor még nem lehetett sejteni sem hová fejlődik ez a „kézművesség” az emberiség történelmében, és napjainkban már nyilvánvaló, hogy fontos szerepe lesz a 21. században is.

Az ipar- és tervezőművészet alkotóművészeinek az idei Szalonhoz mérhető bemutatkozó kiállítása utoljára a 2000-ben, a millenniumi kiállítássorozatban volt. Azóta tizenhét év telt el, a Műcsarnok Nemzeti Szalon sorozat programjába illeszkedve ilyen számvetési-bemutatási lehetőség ötévente adódik, a többi vizuális művészettel szépen sorban váltakozva.
Az idei Nemzeti Szalon az elmúlt tíz év és nyolc ipar- és tervezőművészeti szakterület seregszemléje. A két főkurátor (Sára Ernő és Scherer József) által javasolt alcím, A mindennapok művészete, a kikerülhetetlen design jól jellemzi a szándékot és a bemutatott anyagot; a design szó helyére kerülhetett volna iparművészet vagy formatervezés is.
A Műcsarnok felhívására a Tár.hely 2.0 ipar- és tervezőművészeti projekt digitális tárhelyére a művészek által feltöltött anyag volt a kiindulási alap. A projekt közel hatszáz, huszonegy évnél idősebb magyar alkotó 10-10 munkáját gyűjtötte össze, ebből gigantikus gyűjteményből válogattak és hívtak meg művészeket a kurátorok és társkurátorok és segítőik. Végül a hosszú munkás folyamat végén lett belőle egy nagyívű, látványos kiállítás s egy tartalmas, pazarul gazdag míves katalógus, a korszak lenyomata. A projekt másik fontos hozadéka az utóbbi tíz év alkotó művészei, terveik és alkotásaik, tárgyaik is jó minőségben digitálisan is dokumentálva, archiválva vannak.
A katalógusban közel 420 kiállító művész és műveik, valamint további kb. 240 alkotó beadott anyaga – színes képeken dokumentálva – kapcsolódó interjúk és életrajzok, valamint bevezető tanulmányok találhatók.
A kiállításon az egyedi tervezésű, kézi gyártású művektől a restaurált-helyreállított tárgyakig az iparilag gyártott/gyártható design termékekig széles a skála, mindez jól mutatja milyen hatalmas szerteágazó ez a terület, és milyen tágasak a folyamatosan változó műfaji határok, mennyi az összefonódás. Az iparművészet ismét óriási kihívások előtt áll, a kézműves „klasszikus” iparművészet lassan eltűnik, részben az régi alkotók abbahagyják, részint a sok évszázados kézi-míves szakmai tudás oktatása, továbbadása is eltünedezőben van. Részben a hagyományos technikák, technológiák és az alkalmazott anyagok is óriási változásokon mennek keresztül. Számos területen a számítógépes tervezés, digitális tervezés–rajzolás–ábrázolás, a számítógép vezérelte megmunkálás, a 3D nyomtatás veszi át a szerepet. A társszakmai kapcsolatok is átrendeződnek, a kibertérben könnyen együtt dolgozhatnak az egymástól távol élő művészek, vagy akár hallgatók egy-egy közös munkán, miközben a gyártás vagy megvalósítás egy harmadik helyen történik.
A korábbi magyar ipari-gyári háttér (bútorgyárak, sík- és öblösüvegipar, kerámia- és porcelángyártás, texti- és papírgyártás stb.) megszűnése, felszámolása, privatizációja, a magyar piac globalizációja is sokat rontottak a helyzeten. Ezzel nemcsak a hazai – sokszor évszázados – hagyományokhoz kapcsolódó gyártóhelyek, az oktatásra is alkalmas műhelyek és szakemberek, a szakmai képzési lehetőségek, hanem potenciális „szakmai” támogatók is eltűntek.
A sajnálatos módon rendszerváltozás ugyancsak felszámolta az állami nagyberuházások kötelező „társművészeti” alkotásokra előírt pénzügyi kereteit, lehetőségeit, és az ahhoz kapcsolódó Iparművészeti Lektorátus tevékenységét, a művészek „állami” megrendeléseit.
Kézműves, iparművész, művész, tervező, alkotó, (ipari) formatervező, designer, mérnök, informatikus, menedzser, kereskedő, marketing- és kommunikációs szakember, ökológiai szakember – mindezt ma már a szakmában tudni kell és mind ehhez érteni is kell. Ezek a kifejezések gyakran előfordulnak a kiállító termek magyarázó szövegeiben, a katalógus bevezetőiben valamint az iparművészekkel készített interjúkban, továbbá a kiállításhoz kapcsolódó kétnapos konferencia előadásaiban is sokszor elhangzottak.
A design költséges, az ipari (tömeg)gyártás fejlesztésében költségei menedzselhetőbbek, mint egy-egy egyedi, sokszor valóban kézműves módszerekkel, néhány ember által gyártott alkotás esetében. Ma már egy komoly design stúdió rengeteg szakembert foglakoztat: kreatív igazgató, művészeti igazgató, stylist, designer-formatervező, marketinges, fotós, szövegíró, tervezőgrafikus, tipográfus és így tovább.
A szerteágazóan gazdag kiállításon is számos bemutatott tárgy inkább a magánberuházásokhoz, igényes magánépületekhez, villákhoz kapcsolódik, vagy csak a művészek tulajdonában lévő mintadarabokat, tanulmányokat, prototípusokat, terveket láthatunk. „A mindennapok művészete, a kikerülhetetlen design“ a Műcsarnok 13 tematikus termében sorakoznak a művek, képek tablók, tárgyak. Néhány részlet a teremszövegekből:
– Párhuzamos történetek: tapasztalt mesterek és fiatal sikeres tervezőművészek – ebben a teremben művészek nyilatkoznak életükről, munkájukról.
–Mestereink: huszonhárom rangos elődként számon tartott hazai tervezőművész megidézése, olyanoké, akik generációkat oktattak, sokaknak adtak példát nemzetközileg is elismert művészeti teljesítményükkel.
– Magunk körül: otthonaink, belső tereink, bútoraink és tárgyaink – mind az ami körülvesz minket.
– Egymás körül: közösségi belső terek, a városi élet közösségi színterei a hivatalok, az éttermek, kávéházak, cukrászdák, színházak, hangversenytermek, múzeumok, áruházak, egészségügyi intézmények, oktatási intézmények stb.
– Körös-körül: a város forgataga, az utcák, terek és közlekedési terek és -eszközök tárgykultúrája.
– Munkánk körül: a „hozzáadott érték“. Egy társadalom életminőségének biztosítéka az új értékek előállításának képessége, mennyisége, piaci ereje.
– Befelé tágasabb: a szakrális terek és tárgyak tiszteletét közösségek hitelesítik és gyakorolják, több évszázados tradíció alapján.
– Mozgásban: sport-, szabadidő- és játék(szerek). Önmagában a mozgást, a testrészeinknek együtt és külön-külön megmozgatását segítő eszközök tervezése is több tervezőművészeti műfajt foglalkoztat.
– Gutenberg után: a sokszínű nyomtatott világ, a nyomdatechnika gyors és folyamatos fejlődése bámulatos eredményeket produkál a 21. században.
– A megmozduló kép: animáció, film; a műfajt magáénak vallja a fotó, a filmművészet, a multimédia szakterülete is.
– Örökségünk tisztelete: restaurálás, renoválás, értékmentés
– Jövőkeresés: az innovatív design, a következő nemzedék gondolkodásmódja. A tervezőművészet, a design egyik fontos szerepe a jövő irányainak feltárása, olyan tárgyak, anyagok és eljárások, olyan felhasználási területek feltérképezése, amelyek ma még különlegességnek látunk, de holnap már a mindennapok részei lesznek
A Nemzeti Szalon 2017 kiállítást szakmabelieknek és nyitott szemmel tájékozódó laikusoknak egyaránt érdemes megnézni, hiszen itt egymás mellett láthatók-megtalálhatók a szerteágazó sokszínű tehetség villanásai. Komoly küldetést vállalt fel a Műcsarnok egy ilyen méretű kortárs iparművészeti-tervezőművészeti anyag összegyűjtésével, bemutatásával. A Nemzeti Szalonnak mindenki számra van mondanivalója, mutatnivalója, sőt talán már az iskolásokat is érdemes lenne szervezetten elhozni, kezdjenek ismerkedni ezekkel a fogalmakkal, alkotásokkal, tárgykultúrával, a művészet légkörével. A szép kiállítású és teljes anyagot bemutató katalógus is sokak könyvespolcára odakívánkozik; néhány év elteltével jó összehasonlítási alapot fog kínálni.