Viollet-le-Duc – Egy építész víziói

Cité de l’architecture, Párizs, 2014. november 20. – 2015. március 9.

Szöveg: Pálinkás Edit

A Szobormúzeum egyik terme, Párizs © CAPA/MMF

A Szobormúzeum egyik terme, Párizs © CAPA/MMF

Születésének 200-dik évfordulója alkalmából a párizsi építészeti múzeum reprezentatív kiállítással emlékezik meg az építészettörténet meghatározó alakjáról. Viollet-le-Duc nem csupán az épített francia örökség, de az egyetemes művészettörténet számára is maradandó életművet alkotott.
A romantika korának szellemiségét tükröző hitvallása a kulturális örökség és a „couleur locale” jelentőségét hangsúlyozza, és kortársaihoz hasonlóan mint a nemzeti identitás eredőjéhez fordul a szerintük gazdag és élettel teli középkor felé. Tehetsége és ambíciói révén Viollet-le-Duc úgy vált korának meghatározó művész-egyéniségévé, hogy nem követett semmilyen bevált utat és hivatalos hagyományt, ugyanakkor a sokoldalú érdeklődésének és széleskörű tapasztalatainak minden mozzanatát dokumentálta és hasznosította munkássága során. Nem csupán geológiai, archeológiai, botanikai és anatómiai tanulmányai, utazásai nyomán tett szert enciklopédikus tudásra, de származása révén kapcsolatba került korának legnagyobb művész-egyéniségeivel is (Sainte-Beuve, Stendhal, Mérimée, Jean-Baptiste Lassus).
Teljesen új alapelveket fogalmazott meg a műemléki helyreállítással kapcsolatban, amelyek olyan monumentális feladatokban teljesedtek ki, mint a Pierrefonds-i kastély vagy a Notre Dame teljes restaurálásának irányítása. Álláspontja szerint a restauráció inkább rekonstrukció, amely nem engedi elveszni az eredeti épület pompáját és gazdagságát. Antropológiai alapokra támaszkodó építészet megteremtésére törekedett, amelyben egyesül a mérnöki racionalitás és a humánus érzékenység, amely bármit képes rekonstruálni a romjaiból, mert képes felfedni a természet és a műemlékek rejtett, a kortársak által észre sem vett titkait. Rekonstrukciós tevékenysége mellett nem okozott számára problémát kortárs megrendelések teljesítése sem. A modern technológia adta lehetőségeket maximálisan felhasználva alkotott, ahogyan ez III. Napóleon vasúti kocsijának tervén is megfigyelhető.
A kiállítás célja kettős: jelentős mennyiségű grafikai munkát és különböző írott dokumentumokat vonultat föl, hogy ezekkel tárja a nyilvánosság elé a rendszerező tudós életművét, valamint bemutatja a művészi attitűd és temperamentum néhány jellemzőjét, a lelkesedésből táplálkozó tevékenység eredményeit. Hét nagyobb tematikus egységen keresztül követhetjük végig Viollet-le-Duc széleskörű munkásságának állomásait utazásain, természettudományos érdeklődésén, műemléki és iparművészeti kutatásain – kiemelve a Saint Chapelle és a Notre Dame rekonstrukcióját – keresztül pedagógiai tevékenységéig. A kiállítás a francia középkori szobrászat történetét feldolgozó múzeumának felidézésével zárul.