A templom megtisztítása

Templomok alakváltozásai és megújításuk értelmezése a Biblia alapján

Szöveg: Schneller István

A keresztény templom ősformája annak a jeruzsálemi háznak a felső szobája, ahol Jézus a zsidó Húsvét ünnepe előtt a feláldozott pászkabárányt az utolsó vacsora alkalmával elfogyasztotta. A keresztény kultusz csúcspontja az utolsó vacsora, vagy más néven az eucharisztia (hálaadás) megismétlése. Ez pedig Jézus Krisztus testének és vérének elfogyasztása kenyér és bor formájában, a tanítványi közösségben, a gyülekezetben. Ez az együttléti forma a korábbi kultuszok és az azoknak helyet adó templomoknak, templomkerületeknek a radikális átértelmezését jelentette.
A templom átértelmezésének radikális mivoltát abból az evangéliumi helyből érthetjük meg, amelyikben Jézus korbáccsal megtisztítja a jeruzsálemi templomot. Ez az esemény mind a négy evangéliumban szerepel, s ez az egyetlen, amikor – a különben szelídséget és megbocsátást hirdető – Jézus indulatból cselekszik és erőt alkalmaz. A jelenetet legrészletesebben János evangéliuma írja le, a történet az evangélium elején szerepel, Jézus bemutatkozását képszerűen ábrázolva. A másik három evangéliumban Jézus földi működésének záró fejezetét bevezetve, a jeruzsálemi bevonulás, az elítéltetés előtti történet. A négy evangélium azért helyez ilyen nagy súlyt az eseményre, mivel Jézus Krisztusnak az események logikáját követve elsősorban azért kellett meghalnia, mert relativizálta, sőt alkalmasint hatályon kívül helyezte a vallási kultuszt, a szokásokat, a hagyományokat, a szentnek tartott időpontokat és helyeket. Az sem véletlen, hogy amint Márk evangélium írja, a Jézus elítélését lefolytató eljárásban a hamis tanúk így nyilatkoztak: „Mi hallottuk amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott.” Ez tehát lényeges része volt az eljárásnak, sőt valószínűsíthetően az ítéletnek is, hiszen Jézus nemcsak megtörte a szombatot, hanem a zsidók legszentebb helyét is relativizálta. Nem véletlen, hogy az elítéléshez vezető tárgyaláson a hamis tanúk vallomásaiból ezeket a sorokat jegyzik fel: „lerombolom ezt a templomot”. A vallásos ember szemében mindennél súlyosabb vétek a szent idő – a zsidóknál a szombat – és a szent hely relativizálása.