Az antropozófia művészete

Németh Gilda

Rudolf Steiner egyik táblarajza

Rudolf Steiner születésének 150. évfordulójára Európa számos városában művészeti programokat, kiállításokat megemlékezéseket rendeztek. A média cikkeiben az „emberiség tanítójaként” említi az antropozófia megalapítóját. Életútja egy különleges embert ismertet meg, aki az élet számos területén hozott újat az antropozófiai szellemtudomány által.

Művészeti impulzusát szellemi szükségszerűség hívta életre. A gondolat teremtőerő, általa az eszme testet öltött. Ahhoz hogy Rudolf Steiner 1907-től nyilvánosságra kerülő új művészeti impulzusát megérthessük, figyelembe kell venni az 1879-es évvel elkezdődött új Michaeli korszak szellemi üzenetét. Az élet valamennyi területén újfajta gondolkodásmódra, új irányra volt szükség. Művészeti előadásaival új látásmód és formaérzék került az emberiség  tudatába. Nevelésművészete egy szociális impulzusból fakadt, melynek forrása az egész emberiséget átölelő szeretet. Művészeti elemzéseit a világ és az ember kozmikus bölcsessége hatotta át. A korábbi korszakokban a művészek tompa tudattal kötődtek a kozmikus világrendhez. De a művészet elhalna, nem folytatódna, ha a jövőben nem kapna alapot a szellemtudománytól. A tudatalatti művészetnek megvolt a maga alapja, de útjának végéhez ért. A szellemtudomány által inspirált művészet még a kapuban a kezdeteknél áll. Ez a jövő művészete. Ahogyan igaz, hogy a régi művészetnek nem kellett tudnia, min is alapszik a műalkotás, úgy igaz az is, hogy a jövő művészének tudnia kell a végtelent ábrázoló erők segítségével, hogyan tud a lelkek elé teljes tartalmú műveket állítani. Gazdagabb képzetekhez kell itt fordulnunk, melyekből a jövő embere meg fogja találni a lehetőséget, hogy új művészi anyagot új művészi eszközöket teremtsen. Rudolf Steiner, a filozófia doktora korának legmagasabb szellemiségét hordozta és a 20. század kereső embere előtt új világ- és emberképet tárt fel. Az ember ősi bölcsességéhez, a nyugati kultúra szellemi gyökeréhez kapcsolódik. Előadásaiban úgynevezett gondolat-képeket állított a hallgatósága elé: ezek a táblaképek. Fekete táblára, később fekete kartonra, színes krétával rajzolt. Ez a látó gondolkozás festői, imaginatív elemeket ölelt fel, a képi gondolkodás szférájából származott, amelyet Rudolf Steiner imaginatív tudásnak nevezett. A modernizmus esztétikai öltözetében ezek a gondolat-képek új művészeti irányt mutatnak, amely majd túlmutat a fogalmakon. A gondolkodás művészi és formáló erő, olyan, ami megsemmisíti művészet és tudomány ellentététét, de igényt támaszt mindkettőre, mert kiegészítik egymást. A művészet központi szerepet játszik a spirituális tudás megszerzésében. A 90-es években ezeket a táblarajzokat műalkotásokká emelték. A modernista fejlődés során új látásmódot érintő új szokások, készségek alakultak ki szélesebb körben.