Gondolatok a Hotel Clarkról

Raszteres oroszlánbarlang

Szöveg: Vékony Zsolt

Utóirat 100 esszépályázat – Kritika kategória, 1. díj
(Jelige: Térlátás)

Egyszerre könnyű és nehéz dolga van annak, aki az idén tavasszal megnyitott Hotel Clarkról szeretne építészeti kritikát írni. Könnyű, mert frekventált és egyszerűen megközelíthető helyen található (így kényelmesen „körbejárható”), és emiatt már elég sok helyen meg is emlékeztek róla; ugyanakkor nehéz is, mert a negatív és pozitív vélemények tengerében nem egyszerű objektívnek maradni.
Az épület a legtöbb kritikát homlokzatának színe miatt kapta és kapja mind a mai napig. Valóban kicsit meglepő, hogy az eredeti tervekhez képest az Ivanka cég látszóbeton elemeiből készült burkolat nem a környező házakhoz jobban illeszkedő homokszínt kapta, hanem annál jóval sötétebb árnyalatú lett. Ennek okai szélesebb körben ma sem ismertek, mindenesetre ez a (szándékos vagy véletlen) módosítás elérte a célját. Így ugyanis boldog-boldogtalanhoz eljutott a szálloda híre, ráadásul a színével a környezetétől is eléggé kitűnik, távolabbról is könnyen észrevehető – igaz, utóbbi talán nem annyira üdvözítő városképi szempontból, hiszen az Alagút mellett sötétlő (vagy éjszaka kivilágított) folt zavaróbbnak hathat, mint amennyire a Kopaszi-gátnál már épülő felhőkarcoló fog hatni. De ezt majd az idő dönti el.
Fentieken túl azonban nehéz komolyabb fogást találni a Hotel Clarkon, és nem csak a külső dísztelensége miatt. Luxusszálló lévén persze az átlagemberek bánhatják, hogy a külföldiek valószínűleg nagyobb számban fogják látni az épület belsejét (s onnan a gyönyörű panorámát), hiszen a szobaárak, a földszinti étterem és a tetőtéri kávézó sem az ő pénztárcájukhoz van igazítva, de hát a budai hegyek villáiba sem sűrűn léphet be az, aki mondjuk a Havanna lakótelepen él.