Medgyaszay István emlékkonferencia és kiállítás

Pesti Vigadó, 2017. 09. 20.

A 140 éve született Medgyaszay István a 20. századi közép-európai építészet egyik kimagasló alakja. Alkotásai mégis – a hazai és nemzetközi építészet történetében – jelentőségükhöz képest alul értékeltek. Az emlékkonferencia előadásai azzal a céllal vizsgálják az alkotó mintegy hat évtizedet átfogó életművét, hogy a modern építészet európai, regionális és hazai fogalmát árnyalva újraírják Medgyaszay építészettörténetben elfoglalt helyét és az építőművészet művészettörténeti jelentőségét.

A konferencián az alábbi előadások hangzottak el:

Ablonczy Balázs: „….az ősi Kelet virágainak színpompája” – Gondolkodás eredetről és néprokonságról az építőművész munkásságában
Az előadás bemutatta a Keletről való gondolkodás gyökereit Medgyaszay István munkásságában: azokat, akik gondolkodását a magyar népművészet és a Kelet felé irányították, illetve azokét, akik pártolták ezen célkitűzéseit, a bécsi magyar értelmiségiekből álló Thallóczy-kör eszméitől a gödöllői művésztelepen át a különböző turanista értelmiségi csoportosulásokig.

Baku Eszter – Vető Dániel: A vasbeton művészi formája a szakralitás szolgálatában – Medgyaszay István templomépítészete
Az előadók Medgyaszay István katolikus és református templomépületeit a korszak egyházművészetébe ágyazva szerkezet és technológia kérdésköreit érintve vizsgálták. A két világháború közötti magyar templomépítészetben a magyaros formanyelv, a népi motívumok és a korszerű, innovatív technológia házasításából Medgyaszay István önálló stílus megteremtésére tett kísérletet. Kortársait megelőzve felismerte a vasbetonban rejlő lehetőségeket, s templomépületeit a népi építészetben gyökerező célszerűséggel párosuló művészi egyszerűséggel alkotta meg vasbetonból, ezáltal egyházi épületei az új egyházművészeti formanyelv létrejöttében, s az új építőanyag elfogadásában egyaránt szerepet játszhattak.

Baldavári Eszter: „Fontos, nagyszabású, örökre felejthetetlen műveket és jelenségeket láttam” – Keleti hatások Medgyaszay István építészetében
Az előadás Medgyaszay István 1931 és 1932 közötti indiai utazását rekonstruálta a fennmaradt levelezéseken keresztül, különösen fókuszálva a körutazás során meglátogatott személyekre és olyan helyszínekre, mint az egykori Bombay, Benares és Calcutta, valamint Darjeeling, Santiniketan és Ranchi. Bemutatta továbbá az indiai művészeti iskolák működési eszméit, valamint Medgyaszay Iráni-Turáni Múzeum tervének megszületését.

Dávid Ferenc: Medgyaszay István soproni színházának felújítása 1992/93-ban
Medgyaszay István 1909-ben újította fel a klasszicista stílusú soproni színházat. Az átépítésben az új építészet téralkotó lehetőségeit, a vasbeton és a rabitz formaalkotásra alkalmas módjait mutatta meg. Színházát 1969-73 között Kotsis Iván bővítette egy sor új követelmény kielégítésével, de Medgyaszay formáinak és anyagkezelésének leegyszerűsítésével. Az 1992/93 évi felújítás a színházüzem szükséges modernizálásán túl az eredeti anyag- és színhasználat visszaállítására törekedett. Az előadás bemutatta Medgyaszay munkájának történeti kontextusát, a múlt század eleji Sopron építtetői működését és a mű fogadtatását.

Dr. Gács János – Ládonyiné Bartha Gabriella: Medgyaszay István, a feltaláló
A nemzeti emlékezet Medgyaszay Istvánt elsősorban építőművészként tartja számon. Amikor azonban tervezőmunkája során műszaki problémákkal került szembe, előbukkant belőle a jól képzett kreatív mérnök, az új megoldásokat alkotó feltaláló. Medgyaszaynak öt megadott szabadalma volt: kettő a színházi nézőtereken alkalmazható zárszerkezetekre, egy a foglalat nélküli izzólámpára, egy másik pedig elemekből felépíthető, hő- és hangszigeteléssel ellátható vasbeton mennyezetre vonatkozik. E négy találmányt a 20. század első évtizedében dolgozta ki, 1940-ben ezeket egy medervágó gépre kapott szabadalmi oltalom folytatta. Az előadás az eredeti szabadalmi okiratokat is bemutatta.

Gesztesi Albert: Dorottya utca 8. – Medgyaszay István és a gödöllői művésztelep
A világörökségi védőzónában lévő épületet helyi védettsége ellenére 2016-ban teljesen lebontották. Az előadó a ház történetének kutatásaira építve vázolta föl az elméleti rekonstrukciót, illetve ennek a Medgyaszay Istvánhoz leginkább köthető aspektusait. Az épület létrehozásában részt vevő társművészek Medgyaszayval együtt mind a gödöllői művésztelep tagjai voltak, ezért joggal tekinthetnénk a házat a gödöllői művésztelep egyik jelentős építészeti alkotásának.

Hadik András: A lembergi és margitszigeti hadikiállítások pavilonjai
Medgyaszay 1915-ben vonult be katonának, ahol műszaki feladatokat kapott. A Monarchia csapatai visszaverték a korábban a Kárpátokig előrenyomuló orosz csapatokat. Ennek megünneplésére 1916-ban Lembergben hadikiállítást rendeztek. A kiállítás főépítésze Medgyaszay István volt. Az 1916 végén a román hadtesten aratott győzelmet 1917-ben a budapesti Margitszigeten szintén hadikiállítással ünnepelték meg, szintén Medgyaszay főépítészi közreműködésével. Az előadás kiemelte, hogy mindkét kiállítás főépülete a meg nem valósult Nemzeti Pantheon egy-egy ideiglenesen megvalósult változatának tekinthető.

Józsa Anna: A nyári színköröktől az operaházig – Medgyaszay mint színháztervező
Medgyaszay István színháztervei a 20. század eleji hazai színházépítészet egyedi példái, amelyekből felismerhető, hogy a színházakat mind szerkezetileg, mind technológiailag, mind térszerkesztés szempontjából magabiztosan kezelte. Eddig ismert tervei az egyszerűbb nyári színköröktől a nyilvános városi színházakon keresztül a színházépítészet legösszetettebb típusáig, az operaházig terjednek. Az előadás kitért arra is, hogy Medgyaszay építészeti íróként is aktív, lényeges megállapításokat tett színpad és nézőtér viszonyáról.

Keserü Katalin: Medgyaszay István építőművészete
Az előadás áttekintette az építőművészet fogalmának változását a 20. század elejétől máig, a Medgyaszayval kapcsolatos hiányzó kutatásokat, illetve épületeinek jelenlegi állapotát. Kitért az egyes épülettípusokkal lehetséges hasznosításokra, a műemlékvédelem kérdéseire, Medgyaszay stiláris forrásaira és stílusának sajátosságaira, valamint Medgyaszay építészetének organicizmusára és gondolkodásának utóéletére a hazai organikus építészetben.

T. Ládonyi Emese: „Fizetés nem jut utána, ugye?” – Medgyaszay István néprajzi gyűjtőútjai
Medgyaszay István néprajzi érdeklődése a századelő művészeinek útkeresésébe illeszkedik: a természetesség, a funkcionalitás és a gyökerekhez való visszanyúlás igénye általános jelenség volt ekkor. Pályája elején saját ötlettől vezérelve, a maga költségén járta be Kalotaszeget, Székelyföldet és a Dunántúl falvait, hogy ihletet és erős alapot teremtsen kezdődő munkásságának. Személyes hangvételű, szépirodalmi igényű naplója, dokumentumértékű feljegyzései, útirajzai és akvarelljei segítségével megismerhetők útitervei, benyomásai, gyűjtési módszere is.

Őriné Nagy Cecília: A muzeológus lehetőségei egy műemlék védelmében – A gödöllői Nagy Sándor-ház
Nagy Sándor 1907-ben költözött családjával együtt Gödöllőre, a Medgyaszay István által tervezett műteremházba, a fiatal építész modern, több technikai újítással megépült, korai épületébe. Gödöllő városa kapcsolatban áll az örökösökkel és figyelemmel kíséri a mindvégig magántulajdonban lévő ház sorsát. A műteremházban őrzött rajzok, akvarellek, festmények, a murális művek kartonjai jelenleg a városi múzeum raktáraiban vannak. Ezeknek szakmai felügyeletét látja el a Gödöllői Városi Múzeum.

Potzner Ferenc: Medgyaszay és a Nemzeti Pantheon eszméje
A Gellérthegyre 1903-ban készített tervet, amelyet továbbfejlesztett. 1908-ban előadásában említi az előzményeket, amelyek a Gellérthegyen felépítendő emléktervekre tettek kísérletet. Medgyaszay az előbbieket meghaladva kompozícióját integrálja a városba, az onnan való érkezés teljes hatásmechanizmusát tervébe építi. Szembeötlő a terv kompozíciós kiforrottsága, nagyvonalú tömegkezelése, egyéni hangvétele, „stílusa”, amely keleti irányultságot mutat.

Ritoók Pál: Az apai minta – Benkó Károly munkássága
Medgyaszay (Benkó) István apja, Benkó Károly építőmester, építész, ipariskolai tanár volt. 1886-tól 1891-ig vezetett naplója rendkívül gazdag forrás a 19. század második felének tervezői, tanári és hétköznapi polgári életéről. Az építésziroda a család házában működött, Benkó István nap mint nap saját otthonukban láthatta apját és közvetlen munkatársait tervezni. A napló szerint az apa gyakran elvitte magával tízéves korától a kisfiút vidéki kiszállásaira is. Így könnyen érthető Medgyaszay István pályaválasztása, de az is nyilvánvaló, hogy honnan örökölte sokoldalúságát.

Sipos Anna: Medgyaszay és Veszprém
Veszprém két épületet is köszönhet Medgyaszay Istvánnak: a színházat és a múzeumot. Mindkét építkezéssel kapcsolatban számos eredeti dokumentum maradt fent, amelyek egy része a Laczkó Dezső Múzeum adattárában és a Veszprémi Megyei Levéltárban található, de az építőművész hagyatékában is számos kiviteli terv fellelhető. A színház kiemelkedő jelentőségű vasbetonszerkezetén túl szecessziós ornamentikájával hozott újat a 20. század magyar építészetébe.

Medgyaszay István építőművész rajzállványa előtt. 1929. © Medgyaszay Emlékhely