Szimbólumok az építészetben

Vásárhelyi Márta

„Szimbólumrendszereit az ember a káosz
hatalmas és idegen erőivel szemben építette fel.”
Peter L. Berger

Goya: A háború borzalmai

Tanulmányom alaphipotézise szerint a minket körülölelő szimbolikus kozmosz megteremtése elsősorban az öntudatra ébredt ember azon felismeréséből fakad, hogy a világ, amelybe helyeztetett, valójában nem más, mint számunkra kiismerhetetlen idegen vadon. Nem tudjuk kik vagyunk, nem tudjuk honnan jövünk, hova megyünk; nem tudjuk, hogy milyen erők mozgatják az univerzumot és az életet, nem tudjuk, hogy miért kell szenvednünk, és miért kell meghalnunk; nem tudjuk mi életünk értelme és célja.

Szimbólumok teremtése
Az a szorongás és félelem, hogy egy idegen világban élünk, évezredeken át elkísérte az emberi közösségeket, a  legkülönfélébb civilizációkban. Jelen volt ez a félelem mindazokban a mítoszokban, amelyeket ismerünk; jelen volt a  görög és reneszánsz tragédiákban, s jelen van a huszadik század modern, abszurd drámáiban; jelen volt Bosch és Goya,  Toulouse-Lautrec képein. Jelen volt az emberiség nagy szellemeinek tragikus látomásaiban. Jelen volt Szókratész és  Szent Ágoston gondolataiban, Seneca és De Sade, Pascal és Camus, Schoppenhauer és Nietsche, Freud és Kierkegaard, Baudelaire, Dosztojevszkij és Conrad írásaiban. Vagy akár idézhetnénk saját korunk néhány nagy tanúságtevőjét: Mircea Eliade például a „történelem rémületéről” beszél, Joseph Campbell „az ember egyetemes tragédiájáról” és a  mindenütt jelenlevő katasztrófák „borzalmas csonkításairól” szól. Albert Camus egy olyan világ elfogadhatatlan  abszurditása ellen lázad föl, amelyben ártatlan gyerekeknek kell végigszenvedniük a halál elviselhetetlen agóniáját, Karl Jaspers pedig az emberiség „egyetemes otthontalanságát” panaszolja föl. Érthető, hogy az emberekben mindenkor  kielégíthetetlen vágy és szomjúság lakozott a biztonságra és védelemre egy üres és félelmetes világmindenségben.  Mikrouniverzumot teremt hát, és szüntelenül újreteremti a maga számára egy mostoha és veszélyekkel teli világban.  Története során két stratégiát fejlesztett ki erre a célra. Az elsőt technikai vagy prométheuszi, a másodikat szimbolikus vagy apollóni stratégiának nevezhetjük.